2009. augusztus 27., csütörtök

előjátszma

Ezt most muszáj itt elraktároznom. Véletlenül akadtam rá a dokk-arhívumban. Kifinomultan érzékeny és szellemes Tolvaj Zoli kritikája. Szinte vattába csomagoltan szólt az önjelölt költőnőhöz. Abban az időben már igen komoly irodalmi multam volt. Ott sorakozott a gépemen a haikukon kívűl 10-15 saját vers.

Amúgy az alábbi szövegelésem ma is felvállalom és kedvelem.

2006.06.28 21:26
ip: 87.97.96.*
stando: előjátszma

Válasz erre
Előzmény
előjátszma

úgy érzem csak fehér négyzetre
léphetek előjátszom a rám váró
ütközeteket nyakszirtem ég

döbbenek

ki vagyok én futó királynő paraszt
mit számít az ha nem bennem
született meg a kezet mozgató

gondolat


A fenti posztra érkezett válaszok: Tolvaj Zoltán


.
2006.06.29 01:18
ip: 87.97.98.*
Tolvaj Zoltán: re: előjátszma

Válasz erre
Előzmény
Kedves stando: szinte bagatellizálni szerettem volna élből a költői kérdés súlyát, amint e sakk-allegória előzménytörténetén morfondíroztam (hagyjuk is most lexikonszinten a precedenseket). Aztán megdöbbentem, mégis, milyen világa van. Eme látszólag nyilvánvaló sakkdilemma itt egészen ontológiai – kiáltottam fel, amint kezemet égette már hálátlan kritikai varázsbalzsamom, a spanyolviasz. És hogy végtére is pontos észrevételek. Tranzakcióéhes tudatunk naponta, minden síkon, több ezerszer végigmegy ehhez hasonló döntéssorozatokon, különböző rendszerek/függő játszmák várható kimenetelét latolgatva – Előjátszom a rám váró ütközeteket. A nyakszirt-égés is milyen processzori: egy agyvérzéshatáron tépelődő Rodin szobor-géniusza. Persze a különböző figurák által megtestesített alaptípusok képletes körüljárása, a nyertes és vesztes emberjátszmák mintázatai még bőven kiaknázhatóak lennének eme metafora-rendszeren belül. A fekete-fehér csatározásban magukra hagyott, külső beavatkozások Godot-jára váró bábúk deus ex masinája is jó füzér. Nincs benne kapitális vezércsel, de a maga szempontjain belül szerethetően frissít fel egy nagyon is tanulságos játékteret: mozgásában szabad, ám alkatilag determinált életünket. Vagy pont fordítva? Mindegy. (Későre jár, mindjárt berosálok). Ám a versben uncsi a döntetlen. Mattra kell törekedni.

2009. augusztus 26., szerda

Hiányzol

Hiányzol.
Leginkább éjjel.
Fordított ritmusban
létezel. Elképzelem,
most újra
nekem mesélsz.
Elalvásig kerülget,
majd körbefon
az a búcsúzáskor
utánam lopakadó
elárvult szó.

2009. augusztus 25., kedd

Keresztúticél

Ha rutinos utazó lennék,
azonnal tudnám, eltévedtem.
Most csak azt érzem,
hiába tűztem ki
zászlócskával a célt,
követtem
a némelykor logikátlan
irányváltásokra kényszerítő
útvonaltervet.
Amikor megérkeztem,
körbefordultam. Ez az a hely,
ahol nekem lennem kell?
Annyira más a táj,
mint lefestették
az útikönyvben.
Imbolygó árnyaktól terhes,
és én már ott csikordulok
a járda peremén. Aprócska kő
vagyok a talpad alatt.
Babonából léptél rám.
Visszalépjek?

2009. augusztus 10., hétfő

mert hetente kétszer

mert hetente kétszer


hetente kétszer dugni kell
érzelmeket a bőr alá
hetente kétszer tudni kell
én is tartozom valahová
hetente kétszer rettegni kell
hogy megcsörren a telefon
hetente kétszer érezni kell
úgy teszem ahogy én akarom
hetente kétszer hagyni kell
hogy öledbe hajoljon az értelem
hetente kétszer álmodni kell
bal markod mellem nem engedi el
hetente kétszer hinni kell
a kompromisszum nem megalkuvás
hetente kétszer hazudni kell
ez nem szerelem ez valami más



(ez nem szerelem ez valami más
hetente kétszer hazudni kell
a kompromisszum nem megalkuvás
hetente kétszer hinni kell
bal markod mellem nem engedi el
hetente kétszer álmodni kell
hogy öledbe hajoljon az értelem
hetente kétszer hagyni kell
úgy teszem ahogy én akarom
hetente kétszer érezni kell
hogy megcsörren a telefon
hetente kétszer rettegni kell
én is tartozom valahová
hetente kétszer tudni kell
érzelmeket a bőr alá
hetente kétszer dugni kell)