2009. december 14., hétfő

Kezek

Kezek



Cili néni magas volt
és mosolygós szemű.
Fényes, fekete konty
csücsült a fején.
Arról álmodoztam,
ha majd megnövök
nekem is hosszú,
fekete hajam lesz
és kék karikák
a szemem körül.
Pisti is szerette Cili nénit,
de ez nem zavart.
Tudtam, hogy engem
jobban szeret,
ezért ebéd után
mindig örültem,
hogy a takaró alá bújhatok,
és vártam a felnőttest.
A mese végén
mindig megkérdezte, alszol?
Sosem aludtam.
Kezdődhetett titkos életünk,
két lábra emelkedtek
a sétáló kezek.
Néha meg Mária néni
olvasta fel a mesét.
Rajta mindig nevettünk.
Pattogott, mint a labda.
Egyszer a sarokba küldött bennünket.
A többiek mind aludtak.
Akkor sokáig sírtam,
de amikor megjött mami,
meghallottam, hogy Mária néni
csak okoskodik.
Nem kellett tovább sírnom,
ha butaságot beszélt.