Amikor a 22-i Gödrös rendezvény programját köremileztem, érkezett vissza néhány meglepő válasz, olyan barátoktól, akiktől nem számítottam rá. Tegnap pedig csak kapkodtam a fejem, hogy néhány család azért nem jön el a nőnapi rendezvényre, mert fél. Az is feltűnt, hogy több roma ismerősöm törölte magát az iwiw rendszeréből. Igaz, azóta voltak újabb történések. Most nem a tegnapelőtti temetésre gondolok, hanem a letartóztatásokra. Roma és roma közt pattanásig feszülnek az indulatok. A távolmaradók közül többen úgy gondolják, nem a valódi bűnösök ülnek előzetesben, és ennek hangot is adtak. Bevallom, ez ügyben én is könnyen meggyőzhető vagyok. Egyiküket ismerem (beás cigány), bár csak felületesen, mégis képtelen vagyok elhinni, hogy ő... Tudom, hogy naiv vagyok, tudom, hogy nincsenek előítéleteim, még egészségesek se nagyon, és most mégis kételkedem, hogy csak ez lenne a „törvényben” és képviselőiben való megingásom oka. „Magyarként” egyre gyakrabban szégyellem magam egy roma közösségben.
