Jónás Tamás kapta az Aegon Művészeti Díjat

2008. április 11-én ott lehettem a PIM-ben a könyvbemutatón. Tamás elvágyódott. Hívta a tengere. Nem tudott elutazni. Emlékszem, 10-én még az is problémás volt, hogy jut le másnap este Pécsre, a non-stop költészetnapi rendezvényre.
Idén júniusban várjuk őt a Színes Napokra, azután, ahogy hallom, irány az Adria.
Legyen szép nyarad,Tamás!
Megérdemelted. :)

könyves blog 2008. költészet napja

Kiesen - Kavicsok

Ágota Standovár

Kiesen

Ein Wagen voll mit Schotter wurde
in die Nachbarschaft gebracht. Den halben
Tag lang suchte ich den gutgeformten Kiesen
nach. Mein Rücken, der ziemlich brannte,
kümmerte mich nicht, denn ich wusste
wohl, dass Tom mir alles abkaufen wird.
Zehn zahlte er für meinen Schinkensandwitsch,
für den Apfel fünf; was ich nicht mochte, obwohl
Mama sagte, wichtig sei das Vitamin.
Fast kein Geld blieb ihm übrig, trotzdem
hatte er für die Kiesen acht. Den Nachmittag
wurde mir klar, dass Papa im Recht war,
Mama hatte wirklich keine Ahnung, was
das Geschäftliche betraf. Tom drückte
gerade die acht Forints in meine Hand, als
seine Mutter zu schreien begann.
Tom soll ab jetzt mit den Kiesen glücklich
werden. Morgen habe ich Pizza mit. Er
kriegt aber kein Stückchen mehr von mir.
Egal, ob er auf mehr schwören wird, ich gebe es
einem Anderen für dasselbe Geld hin.

übersetzt von Zsófia Széll

Standovár Ágota

Kavicsok

A szomszédba hoztak egy kocsi

sódert. Fél napom ráment, míg

találtam néhány formás kavicsot.

Nem bántam, hogy leégett a

hátam, tudtam, Tominak mindent

eladhatok. Tizet fizetett a sonkás

zsemlémért, ötöt az almáért, amit

amúgy is utálok, de mami szerint

kell a vitamin. Alig maradt pénze,

a kövekre nyolc jutott. Délután

rájöttem, igaza volt apának, mami

nem ért az üzlethez. Most is leszámolta

a nyolc forintot, amint Tomi anyja

kiabálni kezdett. Tomi legyen csak

boldog a kavicsokkal. Holnap pizzát

viszek, de abból már nem eszik.

Felárat is ígérhet, másnak adom el.

Hogy is van ez?

Budapest Bár: Szívemben bomba van

neszeneked!

hukkk...
már csípi a szemem a röhögés...

Az úgy volt, hogy Zsófi három, beszélgetés közben elhangzott mondatát, nevezetesen, ezeket itt:
"Jó lenne sétálni a gesztenyefák alatt. Most különösen szép a Székesegyháznál. Ilyenkor kellene nagyon szerelmesnek lenni."
Péter betördelte, és feldobta a nagyérdeműnek:

Gesztenyefák

Jó lenne sétálni
A gesztenyefák alatt.
Most különösen szép
A székesegyháznál.
Ilyenkor kellene
Nagyon szerelmesnek
Lenni.

Aznap gyönyörű idő volt. Játszós. Előcsalogatta a belső gyermeket. Muszájosan a sorok közé ékelődtem. Aztán meg közönség is kellett, bedoptam hát "nesze neked" címmel a szöveget a gygy-be: "Aki kapja, marja!"
HLI pedig vetődött.

"nesze neked, hát ez ilyen nyálas gimnazista vers. Se több se kevesebb. az "ahogy árnyékunk/nőve fogyva lép" viszont szép, kár hogy minden más rossz körülötte.
elvileg nagyon egyszerű vers, viszont pont a zárlat bonyolult, rács meg lakat, bornírt egzisztencialista közhely, mintha gyorsan mégis életdrámát akarnál rántani az egészre, miközben addig a legsziruposabb táncdalfesztiválos szöveg a versed."

Nesze neked! Azt hiszem, ez a srác nagyon rég nem járhatott Pécsett. Remélem, rajta van a májusi listán, mert tuti, hogy elcipeltetem valakivel a lakatoshoz. Közhely általi halálra ítéltetett. ;)

Szegény. :)))))

Jut eszembe! Ma felhívom Robit, pontosan hogy is áll a projectje.