2010. november 17., szerda

Publikációk Agria 2010. ősz

Standovár Ágota
Paplan ok

A paplant Angliából hoztam neked
a bélését hullató régi takaród helyett.
Amikor majd nem együtt bújunk alá
– talán csak képzeltem –
köréd fonódva tartja bent a szeretetet.
De te megmondtad rövid.
Én állítottam, a méret megegyezik.
És nekem adott igazat a huzat.
Most mégis gyomron vágott a bűntudat,
ha nem lenne rövid, nem lógna ki a nagyláb-
ujjad, és ha visszacseréljük az újat az öregre,
nem a tetején kell megkefélned az exed se.
De nekem ne panaszkodj! Az én derekam fáj.


Pulóver

Mintha egy kinyúlott pulóver
lenne a kapcsolatunk.
Azt hiszem norvégmintás,
de ez csak annyiból érdekes,
hogy amikor bontani kezdem
a hozzád fűződő érzelmeimet,
a többféle színt
gombolyagokra választom el.
Most bontok és tekerek.
Bevallom, magam is unom.
Igaz, fejtegetni a szálakat könnyebb,
mint az egyszer már volt pulóvert
újrakötni szépre a bontott fonalból.
De egyelőre nem gondolkodom
- a monoton munka közben - azon,
megéri-e bíbelődni a mintákkal,
vagy egyszerűen legyen csak bordás
pulóver, két sima, két fordított.


korrektúra

ha csak firka lennél
előttem a papíron
radírral formálnám alakod
vagy fognám az ollót
nem törődve a rajzzal
kedvem szerint haladnék
hol a vonalak mentén
hol meg belevágva testedbe
fájdalmad belőlem
stigmákat sercenne
míg a jelekből rájönnél
a te hiányod én vagyok


fakír vagyok

ha megérkezem
sír majd cipőm kopogása
a régi kulcs
nem harap már a zárba
és hiába áll minden bútor
ugyanott mint nemrég
fogasra dobott kabátom
tudja hogy csak vendég
mert padlóra ejtett
kristályváza lett az életem
és a vérző talpú fakír is
magam vagyok
legyezem
az együtt készített
ebédek illatát
az egymásnak feszülő testek
verejték szagát
remegő orrlyukakkal
ugrásra készen
nyelem a jussom
indulhatok