Publikációk Agria 2011. tavasz

Standovár Ágota
Nő a lámpák mögül
-részlet-

lepecsételve

mint elhagyott ház
a piszkos ablakon
lesnék át én is
de megállítom
a rebbenő kezet
törölni nem hagyom

bulímia

hiába indultam a fény felé
minden láblendítéssel
saját árnyékomra lépek
a hold kerekedik én sorvadok
gyomromra tett kézzel
ész nélkül habzsolom szavaidat
mégis amint nem figyelsz
befogadott mondataid
egyszerűen visszaöklendezem


kettős benn

Mint kelesztőben a tészta, úgy dagad a csend.
Oldalának feszül most két ember.
Eggyé lágyítja őket a kovász.
Lassan körbeölel.
Fojt.
Kéz és láb.
Mozdulna.
Nem talál utat.

Pőrén

Fejtetőre érkeznek a vízcseppek.
Átváltom a kart. Erősödik a nyomás.
Gerincoszlopom mentén
ujjaidra emlékeznek
a csomóba rándult izmok.
Arcomba zubog a hideg sugár.
Apró tűcseppek. Tűzcseppek,
ahogy mellemre érkeznek.
Hiányzik a szád.