ipi-apacs

ha el is bújok szimbólumok mögé
elárulnak a szerteszét szórt szavak
lassan sarjadni kezd másokban
a bennem kicsírázott összes gondolat

olyanná válok mint a szél mikor hajtja a lángot
vagy megfordulva saját hevét falja fel
amerre járok nyomomban csak hamu marad
jó esetben a következő vetésnek táplálékot ad

máskor önfejemre hinthetek egy marékkal
amint kiderül rossz zacskót téptem fel
végső menedékem egy nagy levegővétel
s a porral együtt én is semmivé foszlom el