Ma zárul a felolvasóest-sorozat. Vegyeskedek. Százhatvanezer állandó lakos. Szeptembertől májusig több. Egyetemi város. Irodalmi bölcső. Pécs2010 Europa Kulturális Fővárosa. Na, ja! A belváros szívében, kivilágítva, utcára néző kirakatok mögött, és mégis volt olyan nap, amikor tizenhárman ültünk körbe. Mérlegelek. Mi is a siker? Ha egy vadidegen körtelefonál, hogy kinyomozza a telefonszámom, csak azért, hogy megkérdezze, én vagyok-e az a nő, aki tavaly a VersMegállón, mert akkor leutazna a napomra. Vagy az a siker, ha telefoninterjút készít velem az egyik kisrádió? Vagy az, hogy 11-én tele volt a terem, jó néhányan végig álltak? Esetleg az, hogy Bukta Csaba, elhozta a tanítványait, és a srácok nem mentek el fél óra múlva, pedig előharangozták? Siker, hogy néhány újságírótanonc elkérte az e-mail címem? Nem. Ennél nagyobb dolog kell, több! Megkaptam. Anyám és apám is eljött, és most történt meg először, hogy megfeleltem, büszkék voltak rám. Persze, nem nekem mondták, Széll Zsófinak. Bőgtem. Aztán ott a többi est. Mezei Katival jó páros voltunk. Hepp Bélával kapcsolatban picit bűntudatom van, vesszőfuttattam, de muszáj volt. Mint Tamás Marcival. Végül szerdán Kovács Péter estjét záró interjú kifejezetten jó lett. Mindketten élveztük.
Talán a jövő héten végre fellövik a hálóra is a felvételeket…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése