- Hoppá! Mit találtam! Dokk-nagyító. Ismét örömködöm.
Standovár Ágota
fehér vásznamról
álmomban
mindenki alszik
eszmélek
lassított lépteim
tompítják
a hajnal neszeit
nem szeretnék
felzavarni senkit
kulcs harap a zárba
kilépek egy más világba
partjáról csodálom
ahogy kiflivé görbül
és szunnyad a tenger
védtelen mint én
most kileshetem
egy-egy mélyedésben
gondolatok cikáznak
azt képzelik magukról
aprócska halak
színesek
de rák-olló villan
elvágja a csendet
morranva ébredünk
nyújtózik a tenger
visszaköveteli övéit
negatívon
a pillanatvarázs
halott
míg én
fehér vásznamról
verem vissza
vetített képeit
| 10. | Busznyák Imre: apály | 2007-11-13 09:24ip: 80.*.226.* | ||
| Tükröm, tükröm! Majdnem mindent visszaversz, de elharapod a képek végét, csak kis falatot nyersz mindegyikből. A valóság tengere apály idején visszaköveteli, visszaszívja fényét. A parton csak döglött árnyék marad. Benned viszont ott munkálnak az elnyelt sugarak, amelyek a foncsor hibáiban, a gondolatok abszolút fekete réseiben csapdába estek, hogy aztán azokat is visszaadd. Ilyen versekkel. | ||||
| 9. | FűM: fogak | 2007-11-12 21:33ip: 84.*.38.* | ||
| A kifliről nekem nem a reggeli kifli, hanem az alvó, pihenő ember jutott eszembe - kevesen alszanak hanyatt, háton, inkább oldalt fekszünk, "kiflivé görbülve". A kulcs fogaira nem gondoltam, így már el tudom fogadni, sőt tetszik. A Márti értelmezése közelebb hozta a verset, jó gondolat, hogy "át szeretne lépni egy másik dimenzióba, de nem adja meg az a világ magát". Prózaibban: ugyan mikor adhatjuk át magunkat a gondolatainknak? Pedig már aprócska színes halaknak képzelik magukat.:) Azt akartam írni: maradt még bennem ellenkezés, de többször elolvasva ezt most nem érzem. Ezt azért még holnap kontrollálom. :) | ||||
| 8. | stando: | 2007-11-12 17:41ip: ZW3GZiK.*..* | ||
| Nem szeretném magam magyarázni a szöveget. Márti igen közel jár, a vers pedig szándékom szerint hiányérzetet kell, hogy sugalljon. Annyit azért hozzáfűznék, nem csak a reggeli kiflin morfondíroztam, mikor kiflivé görbült a tenger. Ha a szunnyadó tenger kiflivé görbül, épp ilyen kifli alakot vesz fel előtte/mögötte a part is... | ||||
| 7. | stando: Re:FűM: megszenvedett | 2007-11-12 17:33ip: 87.*.104.* | ||
| Talán JT idézett mondatával kezdeném. "Érezni, hogy ez megszenvedett vers" Igen. Valóban megszenvedett, csak kicsit másképp, mint ahogy gondolod FűM. Maga a szöveg eredetileg prózaként született meg. Egyszerűen kifolyt belőlem. Aki látta eredeti környezetében, tudja, nem sokat változott, míg vers lett belőle. Akkor mitől „megszenvedett”? Nagyon egyszerű a magyarázat. Képes voltam felvállalni, hogy igen, ez is én vagyok! Tavaly hasonló stílusban, bár igen ügyetlenül, kezdtem el írni. Metaforák, szimbólumok mögött bujkáltam. Folyamatosan töltögették belém a szerkilegények: előjönni, természetesen, sallangmentesen írni valós problémákról, valós élményanyagból kiindulva! Ezek után bátorság kellett visszatérnem oda, ahonnan indultam. Megszenvedtem, először, mikor a szösszenetek írását újra kezdtem, másodszor, mikor a Fehér vásznamról-t versként elengedtem. | ||||
| 6. | németh bálint: hiányérzet | 2007-11-12 13:33ip: 193.*.32.* | ||
| az a bajom (egyéni szoc. probléma), hogy ez a vers bennem nem mozdítja meg azt, amit meg kellene mozdítania. pedig szép dolgok vannak benne. a "kulcs harap a zárba" pl. nekem is meglehetősen tetszik, gondolkodtam is rajta - olykor lassú felfogású lévén - eleget, a kulcs fogairól, hogy valójában mibe harap velük a kulcs, ti. a levegőbe-e inkább vagy a zárba, hogy mennyire a zár része az a "lyuk", stb. és a kiflivé görbülő tenger is szép, valahogy fölhozza bennem az ébredéshez kapcsolható tej-kifli képzetet, ami a fehér vászonnal és a tengerrel együtt szépen összeáll. ugyanakkor a gondolatok=halak megfeleltetés számomra nem elég meggyőző, nem hoz újat. kovácske, szerintem az "álmomban / mindenki alszik" nem igazán csavar (legalábbis találkoztam már hasonlóval, meg hát magam is álmondtam már ilyet, szóval nem meglepő); ami jó, hogy a mesélgetős, merengős hangnem miatt el tudom fogadni, hogy így volt/lehetett, és nem a zavaró hatásvadászat eszközének érzem. ezzel együtt, nekem is hiányzik valami, nem tudom. | ||||
| 5. | kovácske: OFF -pardon- | 2007-11-12 03:19ip: 82.*.96.* | ||
| ez a vers ügyesen egyensúlyozva elkerüli a képzavart. de nem mindig (mindenkinek) sikerül. a következő "dokk-pince" téma lehetne ez: mi a képzavar, hol húzódik az a bizonyos hajszálnyi mezsgye, amin túl "zavar" a kép? | ||||
| 4. | Márti: re: megszenvedett | FűM: megszenvedett | 2007-11-12 01:22ip: 91.*.26.* | |
| Nekem nem zavaró ez a "megszenvedés". Vannak versek, amiket meg kell. Nekem is. A verssel. Nekem ez egy nagyon szürrealisztikus kép. (Lehet, hogy Dali megnyalná mind a tíz ujját utána?) A "kulcs harap a zárba" tetszik. Valamiféle erőszakos (nem akarom, mégis megtörténik) átjárást sugall kint és bent között, álom és valóság között, párhuzamos világok között. De most újraolvasva az is eszembe jut, hogy lehet mohón is harapni, tehát éppen az ellenkezője az előző gondolatnak. Át akarok lépni egy másik dimenzióba, de nem adja meg az a világ magát (lefotózhatatlan), a vászon fehér marad. (Fehér: üresség, tisztaság, végső csönd?) Ági! Fotózd ide a gondolataidat!:-) Ja, és a "morranva" - van ilyen szó? Nagyon tetszik. | ||||
| 3. | kovácske: ami erőtlennek tűnik | 2007-11-11 23:58ip: 82.*.96.* | ||
| az a 3-8. sor (eszmélek...-...felzavarni senkit), ezt valahogy objektvebben is lehetne és egy füst alatt találóbb, kevésbé elmagyarázós hangnemben. | ||||
| 2. | kovácske: még az | 2007-11-11 23:55ip: 82.*.96.* | ||
| hogy az "álmomban" kép elég rizikós a versben, ezt ügyesen hárítja (a rizikót) a mindenki alszik csavarral. | ||||
| 1. | kovácske: statikus | 2007-11-11 23:54ip: 82.*.96.* | ||
| igen, a kiflis sor nagyon jó, de nekem a kulcs harap... is tetszett. amit hiányolok, nem személy szerint ágotáól, hanem az efajta merengő versekből, a mozgalmasság, a dráma. de merengésnek jó. | ||||
| 0. | FűM: megszenvedett | 2007-11-11 23:22ip: 84.*.38.* | ||
| "Érezni, hogy ez megszenvedett vers" Nekem épp ez a gondom a verssel. Standovár Ágotára általában jellemző a természetesség. Itt most sok mindent erőszakoltnak érzek, pl. az ilyen kifejezést, mint "kulcs harap a zárba", vagy, kevésbé, de ezt: "fehér vásznamról verem vissza vetített képeit". Igazán csak három sor tetszik: "partjáról csodálom ahogy kiflivé görbül és szunnyad a tenger " | ||||
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése