Portishead - Roads
vágyöltés 1.
szikráimmal most egymagam vagyok
emlékeimmel ringat a ladik
békavacsorát kínál a csalit
az enyhülésért kőként csobbanok
égő tüdőmben buborék-szalag
színes gyöngysorrá bontja a magány
hiperventillálj ez most a szabály
fülembe úsznak visszavert szavak
apró foltokra szakad szét a lét
ülünk csend-parton nézzük a Tiszát
párnáddá varrom csillag-álmaim
lepel-lenyomat testemen az éj
cihaként őrzöm bőröd illatát
a tű fokán át csúsznak vágyaim
2008. július 7., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése