a part falához simulva szalad
nagyot nyújtózik úgy mintha tudná
egy másik öböl nyugalma hull rá
lenyel még néhány kivetett halat
a görcsét vesztett lelkiismeret
utazni csalja doromb varázsa
parazsát szítja sámán ős tánca
burkába vonja dacos hitemet
délibábot fest monoton ének
vágtázó ménes szavakat kopog
nyárfák zizegik keress egy követ
Tamásként néznek össze a vének
metronóm ritmust fáradt láb dobog
mesélő hangját őrzi a föveny
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése