felolvasó hanganyaga

Felolvasó 08. 09. 11.

CINKE

Ma zárul a felolvasóest-sorozat. Vegyeskedek. Százhatvanezer állandó lakos. Szeptembertől májusig több. Egyetemi város. Irodalmi bölcső. Pécs2010 Europa Kulturális Fővárosa. Na, ja! A belváros szívében, kivilágítva, utcára néző kirakatok mögött, és mégis volt olyan nap, amikor tizenhárman ültünk körbe. Mérlegelek. Mi is a siker? Ha egy vadidegen körtelefonál, hogy kinyomozza a telefonszámom, csak azért, hogy megkérdezze, én vagyok-e az a nő, aki tavaly a VersMegállón, mert akkor leutazna a napomra. Vagy az a siker, ha telefoninterjút készít velem az egyik kisrádió? Vagy az, hogy 11-én tele volt a terem, jó néhányan végig álltak? Esetleg az, hogy Bukta Csaba, elhozta a tanítványait, és a srácok nem mentek el fél óra múlva, pedig előharangozták? Siker, hogy néhány újságírótanonc elkérte az e-mail címem? Nem. Ennél nagyobb dolog kell, több! Megkaptam. Anyám és apám is eljött, és most történt meg először, hogy megfeleltem, büszkék voltak rám. Persze, nem nekem mondták, Széll Zsófinak. Bőgtem. Aztán ott a többi est. Mezei Katival jó páros voltunk. Hepp Bélával kapcsolatban picit bűntudatom van, vesszőfuttattam, de muszáj volt. Mint Tamás Marcival. Végül szerdán Kovács Péter estjét záró interjú kifejezetten jó lett. Mindketten élveztük.
Talán a jövő héten végre fellövik a hálóra is a felvételeket…

örömködöm...

... már csak azért is, hogy újra kezelhetem a dokkos felületem. De mit is kezdjek vele? Vagy inkább magammal? Igazság szerint az utóbbi hónapokban ez a kérdés sokat fogalkoztatott. Valahogy elvesztem. Vagy bele? Csupa kunkorodó jel az egyenesek és pontok helyett. Közben meg rátaláltam magamban magamra. Szembesülünk. Van, hogy a nagy rámcsodálkozásban le is kell ülnöm. Olyankor roskadok. Például, ha levelet hoz a postás. Egyre gyakrabban. Utálom már felbontani őket. Csupa csekk. Döntéskényszer. Miért tessékelnek a körülmények vissza ahhoz a munkához, amit már nem szívesen végeznék, és ami tetszik, amiben örömömet találtam meg, miért annyira rosszul fizető, hogy belerántson az adósságspirálba? Nekem legalább van még választási lehetőségem, megtehetem, hogy visszatérek a pénzügyi szférába, hagyom, hogy beszippantson az a másfajta spirál ismét. Akár a rossz kapitány. Elsőnek ugranék, és a hajón marasztalnám azokat a roma családokat, akiket most emelgetek. Fel. Klassz, nem? Pedig, ha a házat el tudnám adni, abból, amit jelenleg keresek, remekül ellennék egy kisebb lakásban. Álmodozom. Vevőről. Összefoglalva ennyi történt velem, körülöttem tavasz óta.

Meghívó

A CINKE program (Civilek Nevezetes Kulturális Eseményei) és a 2010Pécs Európa Kulturális Fővárosa közös programsorozatot rendez Pécsett, a Széchenyi téren a Csészényi Tér teremben, és a Mária utcai 2010Pécs Menedzsment Központban, 2008. szeptember 8.-tól, 26.-ig.

Szeptember 8.-án 18,30 órakor a Hild Udvar Csészényi Tér termében ünnepélyes megnyitón,
B. Horváth Ilona
* bY-CAndy Models *
* HI-ART GALÉRIA *
divatfotós, stylist, am.képzőművész, szobrainak kiállítása, és
Bartalovics Zoltán pécsi költő önálló irodalmi estje lesz, vendége Álmos Zsuzsanna fuvolaművész. Háziasszony: Csengeriné Várkonyi Judit.

A megnyitón köszöntőt mond, Mészáros András, a 2010Pécs EKF főigazgatója.

Szeptember 9.-én 18,30 órakor Lénárd József, pécsi költő irodalmi est.
Szeptember 10.-én 18,30 órakor Mezei Katalin, pécsi költő irodalmi est.

Szeptember 11.-én

- 17 óra: a Mária utcai Menedzsment központ épületében, a „Nyitott ház” programban
Szabó E. Éva, budapesti festőművész
Szűcs István, kiszombori festőművész
Ugró Ildikó, pécsi festőművész
kiállítás megnyitója.

- 18,30 Csészényi Tér: Standovár Ágota, pécsi író-költő irodalmi est

Szeptember 12.-én 18,30 órakor Hepp Béla, budapesti költő irodalmi est.
Szeptember 13.-án 18,30 órakor Horváth Géza, pécsi író irodalmi est.
Szeptember 14.-én 18,30 órakor Sztolár Miklós, budapesti író irodalmi est.
Szeptember 15.-én 18,30 órakor Péter Erika, békéscsabai költő és Oláh Immánuel, békéscsabai zenész-zeneszerző, közös zenés irodalmi est.
Szeptember 16.-án 18,30 órakor Fuchs Izabella, pécsi író-költő irodalmi est.
Szeptember 17.-én 18,30 órakor Kováts Péter, budapesti költő irodalmi est.
Szeptember 18.-án 18,30 órakor Geiger Erzsébet, pécsi költő irodalmi est.
Szeptember 19.-én 18,30 órakor Markovics Anita, nagykozári költő irodalmi est.
Szeptember 20.-án 18,30 órakor Könyves Tóth Enikő, Izraeli író-költő irodalmi est.

A kiállítások szeptember 26.ig látogathatóak.

Az irodalmi estekre és a kiállításokra a belépés ingyenes.

Vágyöltés - 7.

7.


félsz-madár sikoly két karod köpeny
gerincem húrján indul a futam
ölel helyettem léped az utam
mellé nyúlt akkord súgja csak zörej

dallammá szűri szerelem-filter
testünkből táncot lopnak a dobok
átmosott zaccból jövőt jósolok
fecskét mutat a rajz ne hidd el

nincs elszántság csak speciális máz
villám fényében prizmaként csillan
szél kavarta por foltokban tapad

vízért sikolt az oxytocin-láz
szemben egy lámpa ősz-sárgát villan
pillanat-örvény úszni nem szabad





Sebő ensemble by Márta Sebestyén sings Sándor Weöres poems

ipi-apacs

ha el is bújok szimbólumok mögé
elárulnak a szerteszét szórt szavak
lassan sarjadni kezd másokban
a bennem kicsírázott összes gondolat

olyanná válok mint a szél mikor hajtja a lángot
vagy megfordulva saját hevét falja fel
amerre járok nyomomban csak hamu marad
jó esetben a következő vetésnek táplálékot ad

máskor önfejemre hinthetek egy marékkal
amint kiderül rossz zacskót téptem fel
végső menedékem egy nagy levegővétel
s a porral együtt én is semmivé foszlom el

Jónás Tamás: Álom

Jónás Tamás
Álom


Átszalad a folyón a híd.
Látom mozdulni tagjaid.
Zörög a villamos, megáll.
Ott vársz a híd túloldalán.

Szaladok most a hídon át.
Átfutottam a fél Dunát.
Egyszerű, nyári kis ruha.
Nem érinthetlek meg soha.

*

Nem elég csak mosolyognod:
meg kell lopnod, kirabolnod.

Nem elég csak jónak lenned!
Engedd, hogy csalódjam benned!

Túl-sok-szépséged sem elég:
hadd ússzak s fulladjak beléd.

Nem elég, ha tudod nevem:
feledkezz meg rólam velem!

felolvasó est

Felpörgött a CINKE program. Két hetet kaptunk a várostól. Megvan az időpontom és a helyszín.

Önálló irodalmi est
Standovár Ágota
2008. szeptember 11. 18:30
Pécs, Elefántos tömb - Csészényi tér

Forgatókönyvként a Kelemen Kör estjére összeállított anyag lett benyújtva a Menedzsment Központhoz. Még változtathatok a jövő hét végéig. Gondolkodom. Talán jobb lenne csak svédülnöm, vagy svédületek és felnőttjátékok... Morfondír... Meg kéne keresnem Robit, mit tanácsol...

fusaléb

Csitnasz

Mióta Pisti elutazott,
mindig velem vannak
az öleltyűk.
Mégis fojtogatnak
a fusalébok,
ha eszembe jut,
hogy Jutka is
ott van a táborban.

A szöveg válasz Balla D. Károly felhívására:

http://bdk.blog.hu/2008/08/11/fusaleb

Vágyöltés - 6.

6.

mesélő hangját őrzi a föveny
hajnal párája víz fölé feszül
bagolyszem villan óvja éberül
ki ne kaparja egy buzgó öleb

falu csendjétől csaholni szökött
gazdája alszik hullámot kerget
most pulit játszhat nyájat terelget
árnyéka nyúlik néma fák között

övé a part itt jelölt terület
apró tűfoga vádlinkba marna
csattan az égbolt fülsértő közeg

izzó akarat gyújtja a tüzet
vihar ha támad veszett hatalma
félsz-madár sikoly két karod köpeny

Dzsambalink

Pókolok

Kos
2008 aug.8
péntek

Arra gondol, hogy bárcsak tegnap ne hagyta volna, hogy elsodorják az események. Mégha igaza is volt, akkor sem érte meg a veszekedés. Ma elkezdheti a széthullott kártyavárat újraépíteni, de ezúttal jobban vigyázzon rá.

Hukkk... Most mi van? Hókipóki ittál az éjjel? De hisz tegnap semmiféle vitának, veszekedésnek nem voltam résztvevője! Vagy ennyire szenilis lennék? Gondoljuk csak gyorsan végig a napot! Reggel ébredés, majd hét órányi alvásból. Már ez a tény is meglepi volt a javából. Aztán... rájöttem, ex és A. nem töltötték a házban az éjszakát. Ez a felismerés megzsibogtatott, nem kell páncélba bújni, a nemszívesenlátottat kerülgetni. Zuhany. Közben hallom az ajtócsapódást, némi morgást, valami olyasmi foszlányozódott be a fürdőszobába, hogy "még arra sem vagy képes...". Csobogás. Törölközés, de akkorra a házban már újra csend. WC. Reggel tettem ki egy guriga pihepuha toalettpapírt. Eltűnt. Hm... Magambanröhögés, majd előkapom a következő gurigát. Öltözés, indulás... Megérkezik anyám. Ez már az udvaron zajlik. A kerítés tulsó oldalán csatlakozik a szomszédasszony, amúgy a "nászasszonyom", és tájékoztatnak az előző napi botrányról. Hangzatos lehetett. Apám, anyám, az ex; A. közben az autóban csücsükélt. Persona non grata. Már az egész utca tudhatja. Vagyonosodási helyzetünk is átvilágítva. Nem kell ehhez APEH. Hallgatok, döbbenek, majd közlöm, muszáj mennem, folytassák csak nyugodtan nélkülem a hölgyek...
Naná, hogy késve esek be az irodába. Már várnak. Nincs idő bármin is tépelődni. Egész nap pókot játszom. Rohangálás a szombati nagy rendezvényünk előkészítése okán. Telefonom lelövőm!
- Nem érek rá, dolgozom! Mivan???? 4 óra már? Nemtudom... Talán egy óra múlva, Majd hívlak.
5-kor bezuhanok a kocsiba. Telefon elő, átszervezem a péntekem, mert be kell mennem mégis, nem végeztünk. Irány barátnőm lakása. Nem megyek fel. Csörgetem. Cuki, somlói, ásványvíz, mesedélután. Spar-pontok, táska. Nincs. L. holnap költözik el a férjétől a barátjához. 200 km. Mégis találkozni kéne, mielőtt... Ki tudja legközelebb mikor? Szomorkodom. Megoldjuk. Este kilenc még egyikünknek sem késő. Telefon el. Barátnővel séta, pad, fák, szél, beszélgetés, nagyokat hallgatás. 7 óra. Muszáj haza. Írnom is kéne, no és 9-kor L. Velem kocsi el. Otthon. Végre. Ajtó kinyit, első út WC. Jééééé! Mámeg eltűnt a papír. Röhögés. Ilyen nincs! Ekkora érték lenne a pihepuhám? Kisördög motoz. Körbejárok a házban, dvd, tv, hi-fi, porcelánok helyükön. Hm... Ki érti ezt? Miért pont a klotyópapír? Irány a gép. Piréz. Dzsambalink. Nem megy. Ötlettelen vagyok. Nézem mit írtak a többiek. Hm... Tutyika szenzációs. Akkor? Minek is strapálnám az agyam... Mennyivel egyszerűbb lenne, ha az öleltyűkről, vagy a fusalébokról kéne most írnom... Csengetnek. Megyek. Zs. az. Kertiasztalhoz csüccs. Ájulás a jelen ingatlanpiaci helyzettől, a nyomott áraktól, HB-től. Szóval kettős kivásárlás hitelből képtelenség. Marad az elpotyázás, de ahhoz is meg kell keresnem valamilyen módszerrel pont az én emberem. Mi legyen a szitám? Pedig kell, másképp nem lehet aranyat mosni. Jövendő vevőm az aranyrög...
Telefon.
- Ok. 15 perc múlva ott leszek!
Zs.-nek megköszön meg el...
L. ragyog. Figyelem. Irigylem. Mindent hagy. 200 km-re innen várják. Lehetőség... Igen. Találkozunk még! Nem szakadunk el. Visszatartott bőgés. Boldog vagyok, mert boldog. Szeretem. Szatyorban kotorászik. Előkap egy hosszú izét. Koromsötétben nem látni mi is az. Enyém. Övé volt, őrízzem meg.
Mobilfénynél nézem. Banya-gyertya. Most bőgni kell. Ölelkezés. Energiavándorlás. Hiányozni fog ez a lány! Úristen! Már 11. Menni kell. Ölelés, majd a kocsinál még egy.
- Vigyázz!
- Te vigyázz!
- OK Vigyázzunk!
Szeretünk. Energiahullámok, visszafojtott bőgés, vezetés. Végre otthon. Otthon? Zuhany. Gép bekapcs, körbekukk, dszambalink... Á! Nem megy...
CD be, én ágyba, kézirat kézbe, olvasok. Elhallgat a zene. Jaj! Elaludtam... Kézirat, villany le...
No! Kedves Hókipókim! Mi sodort és hova, amit ma bánnom kéne?
Azt mondod, mától alapozzuk az új kártyavárat? Nem bánom! Úgy legyen!


A szöveg válasz Balla D. Károly felhívására:

http://bdk.blog.hu/2008/08/04/dzsambalink_felhivas

Játék Pistivel

Ma egész délután nem nézhettem tv-t.
Pistivel kellett játszanom, mert anya
és Ili néni a nappaliban beszélgettek.
Hiába csukták be az ajtót, most is
áthallatszott, hogy Ili néni megint sír.
Pisti azt mondta, azért bőg a mamája,
mert a legújabb papája is elköltözött.
Megmondtam Pistinek, ha megnövök,
hozzámegyek, de több férjem lesz,
mint ahány törpéje volt Hófehérkének!

Ég

Amikor Pistivel játszunk,
és azt mondja: ég,
látom, a báránykákat
hancúrozni a réten,
és azt is érzem,
hogy a farkas
ott lapul az erdőszélen.
Amikor Jutkával játszunk,
és ő mondja azt, hogy ég,
tudom, hogy az égre gondol.

Megtetszett és elvettem...

... tehát elcsórtam, elloptam, megfújtam, magamévá tettem, beépítettem tudatalattimba, vagy mittudomén... De hisz szó sincs építésről! Egyszerűen lenyúltam a más által megfogalmazottakat, mert annyira rólam, belőlem szól. Ha pedig így van, akkor más is ugyanígy érezhet. Hogy is van ez? Minnél többen tudnak belebújni a szövegbe, annál banálisabb lehet? Mi van? Hülyeség. Közhely.
Vagy mégsem? Megszereztem, az enyém, a többi pedig egyáltalán nem érdekel.

„Így hát a költészet a költőnek több szomorúságot, több magányt, kevesebb társat, kevesebb elismerést és kevesebb örömet hoz, mint bármely más művészet tárgya alkotójának. Ám a költő épp erre alkalmas. Lelkében fogyatékos. Túlérzékeny, szenvedő, beteg.
Életét, kapcsolatait, önmagát, s akik szeretik, felőrli folytonos fájdalmában. A beteg test fájdalmát lassan megszokja a tudat. A beteg lélekét nem. A test fogyatkozását kipótolja a lélek derűje. De a lélek fogyatékossága öl, mint az elhatalmasodó szenvedély. A test szenvedélye olyan betegség, amely tartósan tünet nélkülivé tehető. De a lélek betegsége mindig instabil.
A költőnek hát alig van valamilye és valakije. Csak kevés ember az, aki megtűri és elviseli. Csak kevés ember az, aki kedveli, akit érdekel, csak kevesen képesek tartósan szeretni.
A költő nyomorult, hontalan, társtalan. Kívül áll minden rendszeren. Időtlen, levegőtlen térben bolyong. Olykor, ha él, akkor is halott, s holtában is él, hogy kevés szóval elmotyogja azt a keveset, amit mind szerettünk volna elmondani, valahogy...”

(filiszteus)

Jut eszembe! Megkérdeztem apámat, szerinte normális vagyok-e, ha jelentkezem magyar szakra. Tömör választ kaptam. Nem! Aztán a kifejtés sem maradt el. Az én koromban, meg a költségek, meg honnan vettem ezt a marhaságot, meg álomvilágban élek és csupa hasonló. Ma bemegyek a TO-ra.

Pancúrafuksz

Pancúrafuksz

- részlet -

Taomorzen feje előrebicsaklott. Szürke arca valamivel halványabb árnyalatot öltött a szokásosnál, homlokráncain mintha vasalót húztak volna végig. Figyeltem a szemkörnyéki izmokat, ahogy egyre intenzívebben remegtették szemhéját. Ajka szegletének apró rándulásai szinte vibráltatták a levegőt. A szabadságától megfosztott mosoly kétségbeesetten próbált előbújni maszkja mögül.

Hirtelen eszembe jutott, hogy még sosem láttam szívből nevetni. Mások kiegyensúlyozott, derűs embernek tartották, egyedül engem nem csaphatott be. Túl régóta ismertem, még abból az időből, amikor a bolszik szimbiózisban éltek szivárványhártyáján az egenszikkel. Nem is emlékszem arra, hogy mikor döbbentem rá: elindult nála a visszafordíthatatlan folyamat. Egyszer csak belém nyilallt, a könnycsatornák kiszáradásának óhatatlan következménye a bolszik és egenszik végleges elvándorlása. Nehéz volt kívül rekednem, de elfogadtam, hogy rosszul végzem dolgom, nem tudom megvédeni a gombaként rátelepedő szürkeségtől. Sajnáltam.

Mivel jómagam nehezen viselem a kudarcot, a Tanács előtt őszintén felvázoltam a tényeket. Kiládta javasolta azt, hogy próbálkozzam Sudo Mester verseivel, talán a beléjük oltott bűvös erő még elpusztíthatja a spóratelepeket. Azóta minden éjjel ehhez hasonló szövegeket mormolok:

Sok ösvény vezet
A hegy lábától
De a csúcson
Mind ugyanazt a
Fényes Holdat bámuljuk.*

És Taomorzen valóban megtanult utazni. Látogatásai egyre sűrűsödtek, és mind több időt töltött el Zentelében.

Az ajka körüli apró rándulásokból látom, most is ott jár. Boldog vagyok. Figyelem, ahogy halványodik a szürkeség, ugyanakkor irigylem Pancúrafukszot, mert majd ő adja vissza Taomorzennek az önfeledt nevetést, és az örvénylő színeket.

* Philip Toshio Sudo: ZEN SZEX a Szerelem Útja

A szöveg válasz Balla D. Károly felhívására:

http://bdk.blog.hu/2008/07/28/pancurafuksz

vágyöltés - 5.

a part falához simulva szalad
nagyot nyújtózik úgy mintha tudná
egy másik öböl nyugalma hull rá
lenyel még néhány kivetett halat

a görcsét vesztett lelkiismeret
utazni csalja doromb varázsa
parazsát szítja sámán ős tánca
burkába vonja dacos hitemet

délibábot fest monoton ének
vágtázó ménes szavakat kopog
nyárfák zizegik keress egy követ

Tamásként néznek össze a vének
metronóm ritmust fáradt láb dobog
mesélő hangját őrzi a föveny

van ok

Roger Sanchez - another chance



van ok

gyülekező
dobol a szív
eret vág
talán
penge
tükörről álmodik
dalt dúdol
attól
szabad
lenne
pirosítót mázol
megremeg
araszol a sorban
erőt hazudik
hát ha dac
köszöni
jól van
újult ütemük
verik a lábak
porba
taposva a kotta
tovább
csattan fel a hang
tüdőből
szél szakad
jó reggel ez
ma még
nem belőle
készült
szagos
szappan

Kirityálé

Kirityálé

ÍZELTLÁBÚAK TÖRZSE

rovarok osztálya

kérészek rendje

· kirityálé

Génmanipulációs kísérletek során a nászikirittyentő és a létrás-pokálé keresztezésével alkották meg tudós elméink a kirityálét. A kísérletek nem titkolt célja az volt, hogy a kirityálé táplálékláncba bevonásával ellenállóbbá tegyék természetes vizeink hal- és madárállományát a cián és nehézfém-szennyeződésekkel szemben. A laboratóriumi modellezések során semmi nem utalt arra, hogy néhány év leforgása alatt a kirityálék olyannyira alkalmazkodnak a környezeti hatásokhoz, hogy párzási időszakuk, és ezzel egyidejűleg élettartamuk, néhány óráról közel 30 napra kitolódik. Turisták millióit vonzza hazánkba virágzásuk, pedig a kirityálé-les nem veszélytelen túra. A hímek néhány nappal előbb bontanak szárnyat a nőstényeknél, hogy akárcsak elődeik, a létrás-pokálék, elkészített hálóikkal gondoskodhassanak a nászikrittyentő minden báját magán viselő párjukról. Kifinomult technikájuknak köszönhetően nincs olyan élőlény, amelyik csapdájukba esve kiszabadulhatna a ragacsos fonál vendégmarasztaló öleléséből. Az óvatlan ember is könnyen válhat a következő nemzedék táplálékává, hisz a hálóba gabalyodott áldozatot néhány másodperc alatt ellepik a frissen kikelt nősténykirityálék milliárdjai, hogy erőt gyűjtsenek testnedveiből hosszadalmas párzási rítusukhoz. Mivel az elmúlt években olyannyira túlszaporodott a kirityálé populáció, lángelméink burjánzásuk megfékezése érdekében kénytelenek voltak a természetes táplálékláncba újabb fajokat bevonni. Így kerültek ártéri erdeinkbe a lamtarokálék és a hibrencsmundaák. A védekezés másik módja a vállalkozó szellemű turisták átképzésében rejlik. Néhány napos oktatásuk alatt elsajátítják a mechanikus hiperventraulika hatékony használatát, és jogosulttá válnak a kirityálé-lesen szamkóderventrum viselésére. Annak céljából, hogy a virágzásra látogató turisták közül minél nagyobb létszámban vegyenek részt mechanikus hiperventraulikusi tanfolyamon, az utazásszervezők motiválására minden évben insentiv utat írnak ki az Állami Kísérleti Intézet vezetői. Az idei év augusztusában a fejkvótát teljesítőket Kebelendbe, a nászikirittyentők őshazájába röptetik el.

Forrás: ZöldFigyelő - környezetvédelmi napilap

A szöveg válasz Balla D. Károly felhívására:

http://bdk.blog.hu/2008/07/21/kirityale_felhivas

Gyerekzár

Vacognak a fák.
Rémálma van a nyárnak,
és már az ég sem
nyeli vissza félelmét.
Szólni kéne anyának,
hívja fel az Istent,
vagy jöjjön,
bújjon ide mellém,
és együtt üzenjük meg,
hogyan kell
megállítani az összes,
nem a nyárnak való filmet.

zakat-lakat

akarat zakatol erős hitem

vonaton utazom haza viszem

emlékek csomagját lakat alatt

visszanyelt könnyektől torkom tapad

félelmem burkán már mosoly feszül

Magdolna imája lecsendesül

Csík Zenekar - Wc-n sírni

Vágyöltés - megmondós

"Ágota, túlírod. Nagyon irodalmias akarsz lenni, ettől kissé zavarossá és elavulttá válik. Ne görcsölj! Szonettkoszorút akartál írni, elpkép József Attila : A kozmosz éneke, de inkább csak magaddal foglalkozz!"

"Egyébként az alábbiak (részeket írtam bele) jók viszonylag. Meg az az egy sor.


szikráimmal most egymagam vagyok

lepel-lenyomat testemen az éj
cihaként őrzöm bőröd illatát
a tű fokán át csúsznak vágyaim


és Hold-szerelmem fák között ragyog
szőnyege csábít izom megfeszül
csillag-köpenytől vállam nehezül


holdvilág kúszik törtfehér lapon"

... és igen! Jó verset ollóztál össze belőlem. Újra a régi nóta. Vannak jó soraim és elképesztően sok körülöttük a szemét. Azért, ha már belekezdtem, megpróbálom végigvinni a témát. Csóválom a fejem. Miért van az, hogy ki kell gyertyázni elöttem az utat, hogy lássam merre is halad?

KöszIm!

József Attila: A kozmosz éneke

József Attila

A kozmosz éneke

            Szonettkoszorú

         A melegszivű Költőnek,

         a nagyszivű Embernek,

           JUHÁSZ GYULÁNAK

       aki örök Atyám és Bátyám,

nagy szeretettel és ezzel az ajánlásfélével:

    Lelked valami különös csoda:

    Meleg szivárvány őszi éjszakában.

    Ilyet még ember nem látott soha:

    Elszomorodott megenyhülés.

    S mint ifjú fiatal menyasszonyát

    Nászán meleg s halk csókokkal fogadja,

    Bus negyven évedet szivünkön át

    Már az  Örökélet öleli.

    Ujjongva hozom örök Koszorúm

    - Tizennyolc évem legszebb rózsa rajta -

    És méltó: vedd: Én túl a vak borún,

    Bátyám, Krisztusig emelkedem!

                1

Külön világot alkotok magam.

Mert mint baktériumnak csepp is tenger,

Idegen, messzi bolygó minden ember,

Kinek csak álma, vágya, gondja van.

És, jaj, nem élhet senki gondtalan!

S az erős is forog, de mint a henger,

Mely úttestet simít s dübörg, de nem mer

Fölsírni sírva: Fáj az oldalam!

S mert ez örök-Rendünknek tábla-bronzza,

Eggyét száz más kimért körökbe vonzza.

S csak néhány bús lakója sír e merszen.

Csak néhány gondolat őrül bele,

Hogy mért virít, bár marja Űr szele,

Kerengő bolygó friss humussza, lelkem.

                2

Kerengő bolygó friss humussza lelkem,

Nehéz ekével szántja milliárd

Vad, barna fájdalom s hegyes vasát

Mélyen lenyomva gázol át a telken.

Gőzös, meleg barázdákon vetetten

Kincses kalászok bólogatnak át

Az út felé, hol kényes, büszke fák,

A Szépség fái súgnak át a berken.

Alattuk Ámor űl, ki mindig éhes,

Sötét szeme s paraszti szája véres.

És éles sziklán gyilkos késeket fen.

Egy tiszta-Érzés arra bandukol

S forró vér gőze száll ködökbe, hol

Szépség-fák állnak illatokkal telten.

                3

Szépség-fák állnak illatokkal telten,

Lombjuk örök, tél sem vehette el,

Ágaikon énekel a pehely

S észbontó pompa nő a téli berken,

Hogy dús istenkéz ősi fenyvesekben

Karácsonyokra nem diszitne fel

Igy minden ágat, hajnalon ha kel

Komoly nap is, ragyogva fényesebben.

Ilyenkor két gonosz titán-gyerek

- Kedvvel piroslik tátva-nyitva szájuk -

Csinál a hóbul élő, furcsa bábut

És hógolyóz, mig messzi munka van,

Hol tört Robot izzadtan ténfereg,

Dübörgő gépváros zugó agyam.

                4

Dübörgő gépváros zugó agyam:

Hangja, mit roppant barlang-viszhang adhat

Mély orgonára, és a gondolathad

Rokkant derékkal görbed untalan,

Mint korhadt fűz görnyed szomoruan

Deres partján zajló, jeges pataknak.

(A épitők téglát téglára raknak,

Molnárok szijja suhogón suhan.)

S mind robotol, minek? maguk se tudják,

De egyszer tán megunják ezt a munkát,

lzzadt ölükben őrület fogan -

S - egyszerre mind! - kizúdulván a kába

Műhelybörtönbül bősz anarkiába

Szétkujtorognak részeg-boldogan.

                5

Szétkujtorognak részeg-boldogan,

Elűzve a zsarnok királyt, a Gondot,

A gondolatok és az ízes lombok

Alól örök tavaszba száll, rohan

Lelkük, mint ha a nap sugáriban

Fölébredő baba kacag s a boldog,

Ifjú anya fülébe szárnya-oldott

Öröm csattog. De addig munka van.

Csak halk éjfélutáni éjszakán,

Mint szunnyadó kedvest meleg leány,

Cirógatja gyötört szivük az álom.

S mint éjjel-nyíló áloé-virágon,

A kertben, úgy csókolnak elheverten

A holdas fények rajta, mint ha kertben.

                6

A holdas fények rajta, mint ha kertben

Nyugodt rögökre bő eső ölel

Jó áldást és a föld lomhán lehel

Sulyos, meleg szagot, mely égbe terjeng,

Vagy napsugár ha bódult szembe lebben,

Hogy száz mámorszin víg ünnepre kel:

Erőt vagy vak mámort ugy hintnek el

A holdas fények emberbolygó-lelken.

Igy-ugy: Örök a férfibolygó társa,

Örök az Asszony, örök a varázsa.

S szerelme sokszor lidércként ragyog

S szépsége, fénye, hideg és balog.

Pedig kigyúl a vére, ha estenden

Világbogárkák szárnya csókra rebben.

                7

Világbogárkák szárnya csókra rebben;

Az elefánt nagy vére mennydörög;

A vadgalamb turbékol és sürög;

Az Ember szebben csókol s véresebben.

A nagy, elomló asszony-test esetten

Vonagló vággyá őrjít, mint örök

Földéhes izzadt gazdát a rögök

Fekete zsírja, kapzsi révületben.

Az orditás a torkom elrepessze:

Én - jaj - tudom, ez lesz az Ember veszte.

Egyszer hiába búg illatozó est -

A Gyermek ködbe pusztul kóboran.

Kit úgy ringat, mint Nilus egykor Mózest,

Sötét hitem, szent hömpölygő folyam.

                8

Sötét hitem szent, hömpölygő folyam.

Mélyében földet, iszapot keverget,

De szűzre mos minden fekélyes lelket

Hideg hulláma s mormol komolyan

És hangja mint bus apaszó, olyan:

- Gyertek fürödni hozzám, gyertek,

Ó gyertek hát fürödni, lelkek!

S kirúgott, éhes kutyaként rohan.

De nyáron új erőt dajkál a földnek,

Komor télen rajt jégtáblák törődnek

S kiönt, ha zúdul bánat görgetegje.

Mely fényét róla híven visszakapja,

Fölötte a magyarság bolygó napja.

S kereng a bolygó, mint fáradt agy este.

                9

S kereng a bolygó, mint fáradt agy este

Örökké kínzó nagy kérdés körül

És mint a rab, ki börtönén belül

Falat tapint őrülten - hátha gyenge.

Ó mért nem lendülhet a végtelenbe

Külömb, szebb Nap felé, amely hevül

S ölelő sugárt szálló-mederül

Melegen ont, megértően izenve.

Ó jaj nekünk, hogy így van immár mindíg,

Szebb útra innen semmi el nem indít

S napunk hideg, mint rideg őszi este.

Tán fénye nem is volt soha meleg!

Szeretetemtül csak hevülne meg:

Amint kihűl, lehull az éjbe esve.

                10

Amint kihűl, lehull az éjbe esve -

Ó szűkösen, de addig birja ki

Napom, amíg még Isten is - aki,

Mint vőlegény menyasszonyára lesve,

Kiváncsian kandít kitárt szivembe,

(Mert nem tudok gyöngyszót hullajtani

S bus nyáj-nyögést aklán tulhajtani) -

Hajnalt kacag, mert nagy-nagy szeretetre

Minden napok Egy-Nappá égnek össze,

Hogy minden bolygót melegen fürössze

Betelt életben lángjuk, mely lobog

Ujulva. - Isten, szörnyü álmodó,

Kiolvad szívünkből a téli hó,

Mint feledésbe hulló verssorok.

                11

Mint feledésbe hulló verssorok,

Nagy bánatok is feledésbe hullnak,

Beteg ölébe megvacogó Multnak

S szépségük vissza is csak úgy ragyog,

Mint déli tájra messzi havasok.

Koldús-fekély nem bűzlik testvér-úrnak,

Rohadt sebek szelíd búvá lágyulnak,

S meleg szép szóvá büszke kardvasok.

Puha kenyérhez bő, meleg tejecskét:

Szerető szívhez lesz Világbékesség.

Az éhendöglődő szellem röpülhet

Új-izmú sasként Titok-csúcs fele:

Miért az Én? és végtelen fele,

Ha bolygók és világok mind kihülnek.

                12

Ha bolygók és világok mind kihülnek,

Minden atóm az Ősbe visszahull,

Minden lélek az Úrba szabadúl,

Fakír és kéjenc ott eggyé békülnek.

Tömeggyilkos meg Krisztus testvérülnek,

Mint illat s dögbűz a magasba, túl,

Nyögés s röhej, mely tébolyog vadúl,

Fönn halk illatszimfóniába gyülnek.

Minden világ a Mérhetetlen része,

Az Isten is a lelkek Egy-Egésze.

S szépségfáimra miért-varjak ülnek.

Minek? károgják és én nem tudom.

S tovább kereng bolygóm a bús uton,

Igazságnak gyujtván hűs fényt, az Űrnek.

                13

Igazságnak gyujtván hűs fényt, az Űrnek

(Mert az Igazság: Élet és az Út,

Az Űr, a Mérhetetlen s fáj ha zúg

Hűs szele, mint ha komor felleg ül meg

Kezdő sárkányos jégvihart s kidülnek

Táltossa torkából nekivadúlt

Jeges lihegések s a meglapúlt

Vándor bőrén maróra keserülnek)

Az apró bolygó éppen annyit ér

Kicsiny körében, mint a Végtelen Fény,

Az Őslélek mérhetlen végtelenjén.

Velem az is, ki csakis halni él,

Egyenlő; ám hogy választott vagyok,

Komor bolygóm a legszebben lobog.

                14

Komor bolygóm a legszebben lobog,

Mert nem zugat fényt senki szabadabban

A süketség éjébe s éhes rabban

Sültek szaga meg illatos borok

Se mankózzák úgy vágyát, mint robot

Után ha lángom rácsán át beharsan

Fásult szivébe, mint hol észak-sark van

Felbukkan bús, de tiszta napkorong...

A Békesség-Noé szivembe jöjjön -

Nagy tisztulás-özön zug bennem és

Bár keserűségvulkán dübörögjön,

Lávás szitokkal födve a vetést,

Nekem van szörnyü s lesz szép igazam.

Külön világot alkotok magam.

                Mesterszonett

Külön világot alkotok magam.

Kerengő bolygó friss humussza lelkem,

Szépség-fák állnak illatokkal telten.

Dübörgő gépváros zugó agyam.

Szétkujtorognak részeg-boldogan

A holdas fények rajta, mint ha kertben

Világbogárkák szárnya csókra rebben.

Sötét hitem szent, hömpölygő folyam.

S kereng a bolygó, mint fáradt agy este,

Amint kihűl, lehull az éjbe esve,

Mint feledésbe hulló verssorok.

Ha bolygók és világok mind kihülnek,

Igazságnak gyujtván hűs fényt, az Űrnek,

Komor bolygóm a legszebben lobog.

1923. jan. - máj.

vágyöltés - 4.

vágyöltés – 4.

és Hold-szerelmem fák között ragyog

szőnyege csábít izom megfeszül

csillag-köpenytől vállam nehezül

tempózom kéjjel bár magam vagyok

csókjain ringat taktilis inger

hullámok ölén tenyere simít

Kegel-gyakorlat zsilipet kinyit

Atun napisten rutinból sprintel

szégyelljem magam pírja még lebeg

új reggelt hirdet ítélet kemény

sápító sötét uralma szakad

ostora csattan transzból ébredek

érzéki álmom ösztön-szökevény

a part falához simulva szalad

Adiemus - Hymn to the Dance

vágyöltés - 3. /2. változat/

vágyöltés - 3.
(2. változat)


gátat döngölnek botló lábaim
fűszál sóhaja cipőmre tapad
pár lépés csak már közel a pad
simulni hívja testünk ráncait

számoljuk együtt kakukkol a csend
csobban a vízbe izzó csillagunk
szósiklók kúsznak tőlük riadunk
kévézzük őket helyreáll a rend

az ördöglakat kattanva bezár
sirály csőréből szakad ki a bók
két karod foglya önkéntes rabod

tücsök lemeze sercegve lejár
érzelem-rácson hálót sző egy pók
és Hold-szerelmem fák között ragyog

vágyöltés - 3.

vágyöltés - 3.



gátat döngölnek botló lábaim

fűszál sóhaja cipőmre tapad

pár lépés csak már közel a pad

simulni hívja testünk ráncait



számoljuk együtt kakukkol a csend

csobban a vízbe izzó csillagunk

szósiklók kúsznak tőlük riadunk

kévézzük őket helyreáll a rend



az ördöglakat kattanva bezár

sirály csőréből szakad ki a bók

két karod foglya önkéntes rabod



tücsök lemeze sercegve lejár

érzelem-rácson hálót sző egy pók

és Hold-szerelmem fák között ragyog

dokk-sokk fehér vásznamról

Hoppá! Mit találtam! Dokk-nagyító. Ismét örömködöm.


Standovár Ágota
fehér vásznamról

álmomban
mindenki alszik
eszmélek
lassított lépteim
tompítják
a hajnal neszeit
nem szeretnék
felzavarni senkit
kulcs harap a zárba
kilépek egy más világba
partjáról csodálom
ahogy kiflivé görbül
és szunnyad a tenger
védtelen mint én
most kileshetem
egy-egy mélyedésben
gondolatok cikáznak
azt képzelik magukról
aprócska halak
színesek
de rák-olló villan
elvágja a csendet
morranva ébredünk
nyújtózik a tenger
visszaköveteli övéit
negatívon
a pillanatvarázs
halott
míg én
fehér vásznamról
verem vissza
vetített képeit

Korábbi hozzászólások: legfrissebb0-

10.	Busznyák Imre: apály	2007-11-13 09:24ip: 80.*.226.*
Tükröm, tükröm! Majdnem mindent visszaversz, de elharapod a képek végét, csak kis falatot nyersz mindegyikből. A valóság tengere apály idején visszaköveteli, visszaszívja fényét. A parton csak döglött árnyék marad. Benned viszont ott munkálnak az elnyelt sugarak, amelyek a foncsor hibáiban, a gondolatok abszolút fekete réseiben csapdába estek, hogy aztán azokat is visszaadd. Ilyen versekkel.

9.	FűM: fogak	2007-11-12 21:33ip: 84.*.38.*
A kifliről nekem nem a reggeli kifli, hanem az alvó, pihenő ember jutott eszembe - kevesen alszanak hanyatt, háton, inkább oldalt fekszünk, "kiflivé görbülve". A kulcs fogaira nem gondoltam, így már el tudom fogadni, sőt tetszik. A Márti értelmezése közelebb hozta a verset, jó gondolat, hogy "át szeretne lépni egy másik dimenzióba, de nem adja meg az a világ magát". Prózaibban: ugyan mikor adhatjuk át magunkat a gondolatainknak? Pedig már aprócska színes halaknak képzelik magukat.:) Azt akartam írni: maradt még bennem ellenkezés, de többször elolvasva ezt most nem érzem. Ezt azért még holnap kontrollálom. :)

8.	stando:	2007-11-12 17:41ip: ZW3GZiK.*..*
Nem szeretném magam magyarázni a szöveget. Márti igen közel jár, a vers pedig szándékom szerint hiányérzetet kell, hogy sugalljon. Annyit azért hozzáfűznék, nem csak a reggeli kiflin morfondíroztam, mikor kiflivé görbült a tenger. Ha a szunnyadó tenger kiflivé görbül, épp ilyen kifli alakot vesz fel előtte/mögötte a part is...

7.	stando: Re:FűM: megszenvedett	2007-11-12 17:33ip: 87.*.104.*
Talán JT idézett mondatával kezdeném. "Érezni, hogy ez megszenvedett vers" Igen. Valóban megszenvedett, csak kicsit másképp, mint ahogy gondolod FűM. Maga a szöveg eredetileg prózaként született meg. Egyszerűen kifolyt belőlem. Aki látta eredeti környezetében, tudja, nem sokat változott, míg vers lett belőle. Akkor mitől „megszenvedett”? Nagyon egyszerű a magyarázat. Képes voltam felvállalni, hogy igen, ez is én vagyok! Tavaly hasonló stílusban, bár igen ügyetlenül, kezdtem el írni. Metaforák, szimbólumok mögött bujkáltam. Folyamatosan töltögették belém a szerkilegények: előjönni, természetesen, sallangmentesen írni valós problémákról, valós élményanyagból kiindulva! Ezek után bátorság kellett visszatérnem oda, ahonnan indultam. Megszenvedtem, először, mikor a szösszenetek írását újra kezdtem, másodszor, mikor a Fehér vásznamról-t versként elengedtem.

6.	németh bálint: hiányérzet	2007-11-12 13:33ip: 193.*.32.*
az a bajom (egyéni szoc. probléma), hogy ez a vers bennem nem mozdítja meg azt, amit meg kellene mozdítania. pedig szép dolgok vannak benne. a "kulcs harap a zárba" pl. nekem is meglehetősen tetszik, gondolkodtam is rajta - olykor lassú felfogású lévén - eleget, a kulcs fogairól, hogy valójában mibe harap velük a kulcs, ti. a levegőbe-e inkább vagy a zárba, hogy mennyire a zár része az a "lyuk", stb. és a kiflivé görbülő tenger is szép, valahogy fölhozza bennem az ébredéshez kapcsolható tej-kifli képzetet, ami a fehér vászonnal és a tengerrel együtt szépen összeáll. ugyanakkor a gondolatok=halak megfeleltetés számomra nem elég meggyőző, nem hoz újat. kovácske, szerintem az "álmomban / mindenki alszik" nem igazán csavar (legalábbis találkoztam már hasonlóval, meg hát magam is álmondtam már ilyet, szóval nem meglepő); ami jó, hogy a mesélgetős, merengős hangnem miatt el tudom fogadni, hogy így volt/lehetett, és nem a zavaró hatásvadászat eszközének érzem. ezzel együtt, nekem is hiányzik valami, nem tudom.

5.	kovácske: OFF -pardon-	2007-11-12 03:19ip: 82.*.96.*
ez a vers ügyesen egyensúlyozva elkerüli a képzavart. de nem mindig (mindenkinek) sikerül. a következő "dokk-pince" téma lehetne ez: mi a képzavar, hol húzódik az a bizonyos hajszálnyi mezsgye, amin túl "zavar" a kép?

4.	Márti: re: megszenvedett	FűM: megszenvedett	2007-11-12 01:22ip: 91.*.26.*
Nekem nem zavaró ez a "megszenvedés". Vannak versek, amiket meg kell. Nekem is. A verssel. Nekem ez egy nagyon szürrealisztikus kép. (Lehet, hogy Dali megnyalná mind a tíz ujját utána?) A "kulcs harap a zárba" tetszik. Valamiféle erőszakos (nem akarom, mégis megtörténik) átjárást sugall kint és bent között, álom és valóság között, párhuzamos világok között. De most újraolvasva az is eszembe jut, hogy lehet mohón is harapni, tehát éppen az ellenkezője az előző gondolatnak. Át akarok lépni egy másik dimenzióba, de nem adja meg az a világ magát (lefotózhatatlan), a vászon fehér marad. (Fehér: üresség, tisztaság, végső csönd?) Ági! Fotózd ide a gondolataidat!:-) Ja, és a "morranva" - van ilyen szó? Nagyon tetszik.

3.	kovácske: ami erőtlennek tűnik	2007-11-11 23:58ip: 82.*.96.*
az a 3-8. sor (eszmélek...-...felzavarni senkit), ezt valahogy objektvebben is lehetne és egy füst alatt találóbb, kevésbé elmagyarázós hangnemben.

2.	kovácske: még az	2007-11-11 23:55ip: 82.*.96.*
hogy az "álmomban" kép elég rizikós a versben, ezt ügyesen hárítja (a rizikót) a mindenki alszik csavarral.

1.	kovácske: statikus	2007-11-11 23:54ip: 82.*.96.*
igen, a kiflis sor nagyon jó, de nekem a kulcs harap... is tetszett. amit hiányolok, nem személy szerint ágotáól, hanem az efajta merengő versekből, a mozgalmasság, a dráma. de merengésnek jó.

0.	FűM: megszenvedett	2007-11-11 23:22ip: 84.*.38.*
"Érezni, hogy ez megszenvedett vers" Nekem épp ez a gondom a verssel. Standovár Ágotára általában jellemző a természetesség. Itt most sok mindent erőszakoltnak érzek, pl. az ilyen kifejezést, mint "kulcs harap a zárba", vagy, kevésbé, de ezt: "fehér vásznamról verem vissza vetített képeit". Igazán csak három sor tetszik: "partjáról csodálom ahogy kiflivé görbül és szunnyad a tenger "

vágyöltés - 2.

Republic-Szeretni valakit,valamiért

vágyöltés – 2.

a tű fokán át csúsznak vágyaim
akárhol hallom nyár-levél fecseg
partra fut a vér már mesél neked
tövis ha felsért hullnak szárnyaim

lábad megmosom térdelek porban
holdvilág kúszik törtfehér lapon
hátaddal most épp takarod napod
önző angyalod ne kérdezd hogy van

dobok ütemét követi a test
mosoly-könnyeket szitál szét a szél
színes szalagok foszló árnyain

prizmafényt vakít facér táncba kezd
ritmusát vétve hajt fejet a tény
gátat döngölnek botló lábaim

vágyöltés 1.

Portishead - Roads



vágyöltés 1.

szikráimmal most egymagam vagyok
emlékeimmel ringat a ladik
békavacsorát kínál a csalit
az enyhülésért kőként csobbanok

égő tüdőmben buborék-szalag
színes gyöngysorrá bontja a magány
hiperventillálj ez most a szabály
fülembe úsznak visszavert szavak

apró foltokra szakad szét a lét
ülünk csend-parton nézzük a Tiszát
párnáddá varrom csillag-álmaim

lepel-lenyomat testemen az éj
cihaként őrzöm bőröd illatát
a tű fokán át csúsznak vágyaim

Quimby Sehol se talállak

Portishead - Over

John Butler - Ocean (Max Sessions)

vágyöltés

Cancao do Mar - Henry & Anne (The Tudors)


vágyöltés

szikráimmal most egymagam vagyok
a tű fokán át csúsznak vágyaim
gátat döngölnek botló lábaim
és Hold-szerelmem fák között ragyog

a part falához simulva szalad
mesélő hangját őrzi a föveny
félsz-madár sikoly két karod köpeny
pillanat-örvény úszni nem szabad

mosolyból kikelt fények izzanak
lepkeként libben hajnalba az éj
óvja hímporát tündér-mesének

belső békénktől háló kint szakad
álmunk felszínén fodrot hajt a szél
repülő kacsint csillag-testvérnek

női szerepek - kurtizán

Kowalsky Meg A Vega-Fekete Lepke

női szerepek - kurtizán

a kurtizán szó sok nőnek
annyira riasztó
hogy inkább itatósként zárja
magába a vágyat
és ott is bélyeget lát
ahol nincs is gyalázat
tagadja minden lánnyal
együtt születik e szerep
és lassan megtanulja elfojtani
nem övezheti másképp tisztelet
mégis ha belegondolsz
hamis ez a tétel
mert mire vágyik párod
legyél vele teljes
fél az egészben
bánj jól a gitárral és
légy a hangszer maga
fessél derűs képet de
ne veszítsd el
a misztériumot soha
légy ihletett művész
máskor csókot dobó múzsa
és ha reprezentálni kell
te légy oldalán az ékszer
csillogjál okosan
sose legyél kényszer
olykor meg vadvirág
örvendezz a fénynek
hogy lehessen a Napod
akit irigyelnek
legyél pillangó
ha kinyitja tenyerét
röppenj el szabadon
csak tudasd ő a lámpád
fölötted nincs más hatalom
szexben legyél huncut
incselkedő céda
ő lesz örök vadászod
te pedig a préda
élvezd a szereped
dobolja a véred
és legyél büszke arra
hogy neked a férfival
személyes a viszonyod
intellektuális érzelmi
és szexuális téren

felnőttjáték

Quimby - Most múlik pontosan


felnőttjáték

eljátszom a kezed
megemeli állam
magamra hazudlak
továbbsiklani
hagyom
emléked
lázít
kiszabadítja
rabságából
karom
az almáért nyúlok
tudom
pírja mögé bújnék
mert te vagy
felettem
a hatalom

dokkoló költő vagy bolond

Quimby - Androidő


Még mindig keresgélek. Néha beütök egy-egy hívószót a gugliba. Most épp annyit, szia stando.
Érdekes találatok. Aranymosót játszom. Örülök.

3182.

2006.09.18 17:26 ip: 87.*.98.*	Stando: költő vagy bolond
Válasz erre	költő vagy bolond te azt mondod költő én annyit csak bolond kertésznek neveznéd ki szélben szórja szét a gondolat-magot te kontrázol költő én nevetek bolond jó gazda gyomok közt kutat disznóinak hizlaló holnapot te makacsul költő én gyermekin bolond

A fenti posztra érkezett válaszok: Székely Szabolcs
3185.

2006.09.18 18:13 ip: 81.*.24.*

Székely Szabolcs: re: költő vagy bolond

Válasz erre Előzmény

Szia stando, nem tudom, nem tudom. Egyrészt tetszik a cím szerkezetének kettőssége (költő avagy bolond, illetve te költő vagy, bolond), ugyanakkor végtére laposkának érzem ezt az írást. Nekem eleve bajom van bármilyen költő/művész - bolond/őrült párhuzammal, most ne menjünk bele, hogy miért, de annyi felületes sztereotípia épül erre a toposzra, hogy az néha már fáj. De mindenképpen elkoptatott dolog a kettő összekapcsolása, és ehhhez a versed sem tesz hozzá. Az utolsó sor pedig kimondottan közhelyesre sikeredett. Ami izgalmas benne, az a "jó gazda..." rész, ez tényleg érdekes, én ebbe bonyolódnék bele a helyedben.

csirke a kézben

Íme, hát megleltem hazámat - Lovasi András


Standovár Ágota
csirke a kézben

félek
igazából magamtól
hogy mindenkit tönkreteszek
ha szeretek
nekem jó szeretni
ha birtokolnának elfutok
összezárul markom
a szerelem pedig naposcsibe
és én nem értem
miért magas az elhullási arány
valamiféle ragályt terjeszthetek
talán majd egyszer
nem rándulnak akarattalan
görcsbe ujjaink

Ecset és toll

Szeretettel köszöntöm az egybegyűlteket ezen a rendhagyó kiállítás-megnyitón. Standovár Ágota vagyok, és ha azt várják most tőlem, hogy az elkövetkezendő percekben irodalmi és művészettörténeti fejtegetésekbe bocsátkozom, bizony csalódni fognak. Műelemzés helyett olvasok. Elsőkén Papp Laura Idő című prózájából hallanak egy részletet, ezzel köszönöm meg Önöknek, hogy ma délután megtisztelik jelenlétükkel Török Otiliát és Papp Laurát.

„Másom sincs itt e földön, csak Időm. Minden gazdagságom: emlékeim. Egy kicsit már nem halsz meg Te sem, mert szavak ruháját szőttem köréd varázsceruzámmal.

Miről meséljek? Mondjam a ringató nádast, melynek tövén pánsípon játszó magányos manó üldögél? A folyót, melynek partját gyerekként léptem? Halálom szép arcát, mi ott mosolygott rám hívogatón a habokban, míg reszketve bújtam közelebb szeretett eperfám óvó lombkoronájához?

Bármit mesélek, a földet mesélem, s örök vendégét az eget. Valaha azt hittem a csillagokból jöttünk, s legkedvesebb társam volt a fény, és annak hiánya: az éjszaka. De ahogy múltak az évek úgy váltam egyre jobban földdé, úgy lett egyre távolabb az ég. Bár szárnyam még az eget ostromolja, gyökereim vágyva ölelik át szerelmes földemet.

Benned ring minden változásom, te igézel halálba. Ismerlek, mint az öreg Dráva minden cseppjét. Így vagy számos és egyetlen, véges és öröktől létező. Ismerem fáidat, ismerem virágaid. Ismerem árnyad, mely megnyújtja a nappalok köpenyét, és könnyeket csal a magányos emberek szemébe. Ismerem az égre felszórt összes lámpásodat. Így válok mindinkább avatott papnőddé Földanyám - én, a távoli ég igaz gyermeke.”

Kik is hát Ők, Török Otilia és Papp Laura? Honnan jönnek és merre tartanak?

Török Otília

Született: 1974. október 8-án Szigetváron. Így beszél magáról:

"A rajz mindig az életem része volt. Rajzoltam, amióta csak az eszemet tudom. Óvodás koromtól kezdve különböző kiállításokon szerepeltek és szerepelnek a képeim.

Nyitott vagyok a világra, minden érdekel. Kutatom a természet és az ember örök titkait. Lételemem a szabadság és a kreativitás. Minden, ami mozgás: én vagyok.

Gyakran csinálok őrült dolgokat, de ilyenkor érzem igazán, hogy élek. Vallom, hogy az embernek soha nem szabad elveszítenie a hitét, sem önmagában, sem abban, amit csinál.

Megtanultam, hogy a dolgokért tenni kell, mert az életben semmi sem adja magát könnyen.

Dédnagyanyám erről mindig azt mondta: "Segíts magadon, Isten is megsegít!"

Papp Laura

Született: 1973. augusztus 21-én Pécsett. Így beszél magáról:

„Az írás mindig az életem része volt. Írok, amióta csak az eszemet tudom. Külső ráhatásra néha beadok egy- egy pályázatot, amik általában dobogós helyen végeznek, s kötetbe kerülnek. Idén például így jelent meg a Napút füzetek 3. számában haikuválogatásom.

Nyitott vagyok a világra, minden érdekel. Kutatom a természet és az ember örök titkait. Lételemem a szabadság és a kreativitás. Minden, ami zene és tánc: én vagyok.

Gyakran csinálok őrült dolgokat, de ilyenkor érzem igazán, hogy élek. A verseket sosem szerettem igazán. Ők: mostohagyermekeim. A próza: az életen át tartó szerelem. Minden más egyéb: csak próbálkozás. „

Lara és Oti. Ők ketten gyermekkori barátok. Alkotópárosként 2004-ben, egy prózaíró pályázaton debütáltak. Az itt bemutatott 16 kép és szöveg is egymás kiegészítése. Látni fogják, nehéz eldönteni, melyiküknél készült előbb a kép és melyiküknél születetett a vers illusztrációjaként. Amikor körbenéznek, erről bátran faggassák Larát és Otit! Mindketten szívesen mesélnek Önöknek.

Nem is szeretném tovább szaporítani a szót, beszéljenek helyettem a képek és az idézetek.

Ecset és toll

Fotók: Kóródi Barbara

dokk-sokk

Voga-Turnovszky - Vegetatív lány (film 12/17)



Kavicsok

2006-07-29 21:36:04, Szombat
Módosítás Törlés
	András kritikája sokat segített. Még mindig nem vagyok elégedett, de ennyire futotta. Eredetileg a Svédcsavar pályázatra szántam a Kavicsokat, de nem igazán svédgyerekversnek éreztem a végeredményt. András se Takács Zsuzsára hivatkozott. :)) "Ajánlom figyelmedbe Mezey Katalin "Akár a rozsdás késeket" című versét, példaképpen, hogyan kellene egy ilyen típusú verset jól megírni. Mert neked ez valamiért még nem teljesen sikerült, de azt hiszem, közel vagy hozzá." Csak az utolsó mondatot írtam át. Kavicsok A szomszédba hoztak egy kocsi sódert. Fél napom ráment, míg találtam néhány formás kavicsot. Nem bántam, hogy leégett a hátam, tudtam, Tominak mindent eladhatok. Tizet fizetett a sonkás zsemlémért, ötöt az almáért, amit amúgy is utálok, de mami szerint kell a vitamin. Alig maradt pénze, a kövekre nyolc jutott. Délután rájöttem, igaza volt apának, mami nem ért az üzlethez. Most is leszámolta a nyolc forintot, amint Tomi anyja kiabálni kezdett. Tomi legyen csak boldog a kavicsokkal. Holnap pizzát viszek, de abból már nem eszik. Felárat is ígérhet, másnak adom el.
0 komment , kategória: Általános

:) Kavicsok

2006-07-30 17:34:01, Vasárnap
Módosítás Törlés
	Kavicsok = V :))))) Imádom Andrást, Marcit, Marit és az egész világot! Jut eszembe ... Imit is, hisz ha ő nincs, Kavicsok sem lennének... :)
0 komment , kategória: Általános

Versmegálló - pályázat

2007-02-01 21:58:39, Csütörtök
Módosítás Törlés
	DOKK FAQ Halmai Róbert: Vers- és fotópályázat VersMegálló - Vers- és fotópályázat A pécsi Művészetek Háza és a Café Bábel a VersMegálló program keretében vers- és fotópályázatot hirdet a "határtalan" városban. ,,Határtalanul" hívószóra várjuk költők, képző- és iparművészek olyan alkotásait, melyek az emberek vagy kultúrák közötti különbségek áthidalhatóságát, az egymással folytatott párbeszéd lehetőségeit mutatják be. Beküldhetőek olyan művek is, melyek Pécshez, a ,,Határtalan városhoz" kötődő valós vagy fiktív emlékeket, élményeket mesélnek el. A zsűri által legjobbnak ítélt írásokból és fotókból áll össze a VersMegálló program köztéri kiállításának anyaga, az a 100 nagyméretű plakát, melyeken egy-egy vers (és annak idegennyelvű fordítása) valamint egy-egy fénykép kap helyet. E kortárs művészeti ,,tablók" Pécs forgalmas buszmegállóinak üvegvitrinjeiben kerülnek kihelyezésre előreláthatóan a Pécsi Országos Színházi Találkozó- és a Gasztronómiai Hetek idején, június hónapban. A pályázatokat a pécsi Művészetek Háza címére postán (Művészetek Háza, 7621 Pécs, Széchenyi tér 7-8.) vagy e-mailen (info@pmh.hu) 2007. március 15-ig lehet beküldeni. Egy pécsi buszmegálló Feltételek: - tematika: ,,Határtalanul" - terjedelem: maximum 600 karakter (versek esetében) - szerzőnként legfeljebb öt mű (vers vagy kép) küldhető be - a képeket CD-re írva nagyfelbontású JPG formátumban várjuk - amennyiben a verseket postai úton juttatják el hozzánk, kérjük a nyomtatott változat mellé floppin vagy CD-n mellékeljék a pályamunkákat RTF formátumban - a borítékra írják rá: ,,Határtalanul" - határidő: 2007. március 15. Jutalmazás: - közel százezer olvasó és látogató naponta - a zsűri által legjobbnak ítélt három pályamű alkotója díjazásban részesül A pályázatokat szakmai zsűri értékeli, az eredményről április végéig minden pályázót értesítünk. A VersMegálló programról folyamatosan tájékozódni lehet a tavasszal útjára induló honlapon (www.versmegallo.hu - egyelőre: versmegallo.uw.hu), ahova az összes pályamű felhelyezésre kerül. A program további részleteiről érdeklődni a 72/522-834-es telefonszámon vagy az info@pmh.hu email címen lehet.
0 komment , kategória: Általános

Rádiófelvétel

2007-04-13 22:00:12, Péntek
Módosítás Törlés
	Izgalmasan telt számomra az idei Költészet napja. Kedden délután Robi telefonált. Már maga a jelentkezése is meglepetés volt a javából, hát még amiért hívott, rádiófelvétel. Megijedtem, bevallom, mégis igent mondtam. Arra viszont nem számítottam, hogy csak ő vár a Petőfi utca sarkán lévő buszmegállóban. Vitustáncot kezdett járni a gyomrom azonnal, mert én úgy képzeltem, a VersMegálló pécsi nyertesei közül többen fogjuk elkísérni a stúdióba. B.Cs., a szerkesztő, igazán ért szakmájához, remek pszihológus, és jó fej is. A lényeg, hogy túléltem a 27 percnyi beszélgetést, felolvasást, sőt, a végére már élveztem is a riportalany szerepkört. Azt azért bánom, hogy elfelejtettem megkérdezni, megkaphatnám-e az anyagot cd-n. Vasárnap éjjel kerül adásba, azt hiszem, lemaradok majd róla. Feltöltötték viszont a fullra a farsangi találkozó hanganyagát. Meghallgattam magam. Hááát... Még a bakim sem vágták ki. A felolvasósdit is gyakorolnom kell még... Link Este Larával mentünk el a fiatalok irodalmi estjére az IH-ba. Szenzációsak voltak. Nehéz választanom, mi is tetszett a legjobban. A két Halmai "vers-párbaj"-át kifejezetten élveztem. Maradandó élményt viszont Mester Zoltán Kereszt című novellája jelentette számomra. Ha én ültem volna Balogh Róbert székében, utolsónak hagytam volna Zoli művét. Szabályosan sértve éreztem magam nézőként, hogy visszarángattak a mába... Igaz, ha a Kereszt-tel fejeződött volna be az est, akkor pedig nem lehetett volna még jó darabig kirobbantani a székemből és a belső csendemből.
0 komment , kategória: Általános

Az irodalom fogságában

2007-04-15 21:28:09, Vasárnap
Módosítás Törlés
	Az irodalom fogságában Egy órás magazinműsor napjaink irodalmáról, kortárs alkotók, művek bemutatásával, valamint szemezgetés az elmúlt századok legjelesebb, legszebb alkotásaiból. Ma este 22 órakor adják le a felvételt a Rádió Aktív-on! Link
0 komment , kategória: Általános

VersMegálló ma 2007-06-27 09:19:00, Szerda Módosítás Törlés Június 27. szerda, 19 óra Hild-udvar (a Művészetek és Irodalom Háza udvara) 'HOZZÁTENNI A VILÁGHOZ' Fiatal pécsi költők bemutatkozó estje Verseiből olvas Getto Ferenc, Halmai Tamás, Nagy Gergely és Standovár Ágota Rossz idő esetén a Művészetek és Irodalom Házában! Pánikolok. Belső remegéssel indult, mikor "fiatal költő" mivoltommal először szembesültem. Lassan szétterjedtek, majd elcsitultak a hullámok, amint a relativitás elmélet tanulmányozását bevégeztem. Jött a nyakigvízben, meg a vaklátással fémjelzett állapot. Erre mi történik? Követ dobnak a langyosomba. Halmai Robi estére csak svédületeket vár tőlem. Zabszem-effekt. Ha hollónak öltözöm, az éjszakában láthatatlan is leszek? 0 komment , kategória: Általános