Szeretettel köszöntöm az egybegyűlteket ezen a rendhagyó kiállítás-megnyitón. Standovár Ágota vagyok, és ha azt várják most tőlem, hogy az elkövetkezendő percekben irodalmi és művészettörténeti fejtegetésekbe bocsátkozom, bizony csalódni fognak. Műelemzés helyett olvasok. Elsőkén Papp Laura Idő című prózájából hallanak egy részletet, ezzel köszönöm meg Önöknek, hogy ma délután megtisztelik jelenlétükkel Török Otiliát és Papp Laurát.
„Másom sincs itt e földön, csak Időm. Minden gazdagságom: emlékeim. Egy kicsit már nem halsz meg Te sem, mert szavak ruháját szőttem köréd varázsceruzámmal.
Miről meséljek? Mondjam a ringató nádast, melynek tövén pánsípon játszó magányos manó üldögél? A folyót, melynek partját gyerekként léptem? Halálom szép arcát, mi ott mosolygott rám hívogatón a habokban, míg reszketve bújtam közelebb szeretett eperfám óvó lombkoronájához?
Bármit mesélek, a földet mesélem, s örök vendégét az eget. Valaha azt hittem a csillagokból jöttünk, s legkedvesebb társam volt a fény, és annak hiánya: az éjszaka. De ahogy múltak az évek úgy váltam egyre jobban földdé, úgy lett egyre távolabb az ég. Bár szárnyam még az eget ostromolja, gyökereim vágyva ölelik át szerelmes földemet.
Benned ring minden változásom, te igézel halálba. Ismerlek, mint az öreg Dráva minden cseppjét. Így vagy számos és egyetlen, véges és öröktől létező. Ismerem fáidat, ismerem virágaid. Ismerem árnyad, mely megnyújtja a nappalok köpenyét, és könnyeket csal a magányos emberek szemébe. Ismerem az égre felszórt összes lámpásodat. Így válok mindinkább avatott papnőddé Földanyám - én, a távoli ég igaz gyermeke.”
Kik is hát Ők, Török Otilia és Papp Laura? Honnan jönnek és merre tartanak?
Török Otília
Született: 1974. október 8-án Szigetváron. Így beszél magáról:
"A rajz mindig az életem része volt. Rajzoltam, amióta csak az eszemet tudom. Óvodás koromtól kezdve különböző kiállításokon szerepeltek és szerepelnek a képeim.
Nyitott vagyok a világra, minden érdekel. Kutatom a természet és az ember örök titkait. Lételemem a szabadság és a kreativitás. Minden, ami mozgás: én vagyok.
Gyakran csinálok őrült dolgokat, de ilyenkor érzem igazán, hogy élek. Vallom, hogy az embernek soha nem szabad elveszítenie a hitét, sem önmagában, sem abban, amit csinál.
Megtanultam, hogy a dolgokért tenni kell, mert az életben semmi sem adja magát könnyen.
Dédnagyanyám erről mindig azt mondta: "Segíts magadon, Isten is megsegít!"
Papp Laura
Született: 1973. augusztus 21-én Pécsett. Így beszél magáról:
„Az írás mindig az életem része volt. Írok, amióta csak az eszemet tudom. Külső ráhatásra néha beadok egy- egy pályázatot, amik általában dobogós helyen végeznek, s kötetbe kerülnek. Idén például így jelent meg a Napút füzetek 3. számában haikuválogatásom.
Nyitott vagyok a világra, minden érdekel. Kutatom a természet és az ember örök titkait. Lételemem a szabadság és a kreativitás. Minden, ami zene és tánc: én vagyok.
Gyakran csinálok őrült dolgokat, de ilyenkor érzem igazán, hogy élek. A verseket sosem szerettem igazán. Ők: mostohagyermekeim. A próza: az életen át tartó szerelem. Minden más egyéb: csak próbálkozás. „
Lara és Oti. Ők ketten gyermekkori barátok. Alkotópárosként 2004-ben, egy prózaíró pályázaton debütáltak. Az itt bemutatott 16 kép és szöveg is egymás kiegészítése. Látni fogják, nehéz eldönteni, melyiküknél készült előbb a kép és melyiküknél születetett a vers illusztrációjaként. Amikor körbenéznek, erről bátran faggassák Larát és Otit! Mindketten szívesen mesélnek Önöknek.
Nem is szeretném tovább szaporítani a szót, beszéljenek helyettem a képek és az idézetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése