Kispál és a Borz - Csiga
Sandalphon
„Engedd el az elfogadás iránti félelmeidet!” – motoz agyamban Sandalphon. És valóban, reggel óta azon morfondírozom, születés, vagy halál? Bár az is meglehet, hogy csak székből, valahonnan a jobb- vagy balszélről, figyelem az előadást. Elpusztul, majd önmagából támad fel a madár. Főnix. És mi mást sem teszünk, mint belehalunk és újjászületünk. Ciklusok. A történet körbejár. Van aki szerencsés, utoléri önmagát. Nem zárja el mások elől az egyedit, a teremtőt, fel meri vállalni a színpadon, hogy eltér az átlagtól, míg a többség kényelmében és székében megragad. Nekik játszunk. Bennünk élednek álmaik. Ők sosem lobbannak lángra és hamvadnak el, mint a Főnix. Félelmük a víz, így hát füstölögnek, magukban maguk. Egyre csak nézik, mégsem értik, miért nő fel, majd hamvad önmagába, újra és újra az a madár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése