Sétáló kezek
| 2006-08-20 08:26:30, Vasárnap | ||
 Módosítás  Törlés | ||
| Ezt a verset a Svédcsavar pályázat megjelenése után írtam. Az első svéd gyermekversem. Simon Marci bakóskodása idején tettem fel bírálatra, valamikor július elején. Sétáló kezek Cili néni magas volt és mosolygós szemű. Fényes, fekete konty csücsült a fején. Arról álmodoztam, ha majd felnövök nekem is hosszú, fekete hajam lesz és kék karikák a szemem körül. Ő is szerette Cili nénit, de ez nem zavart. Tudtam, hogy engem jobban szeret, ezért ebéd után örömmel bújtam takaróm alá, és vártam. Minden nap ugyanazt játszottuk, felnőttest. A mese végén érkezett. Suttogva kérdezte, alszol? Sosem aludtam. Kezdődhetett titkos életünk, két lábra emelkedtek a sétáló kezek. Ha Cili néni beteg lett, Mária néni olvasta a mesét. Rajta mindig nevettünk. Úgy pattogott, mint a labda. Egyszer sarokba állított bennünket, a többiek mind aludtak. Sokáig sírtam, de jött anyukám, és én újra nevettem, mert meghallottam, hogy Mária néni bolond. kedves Stando,először is ne haragudj, a figyelmetlenségemért. láttalak tegnap, csak kiment a fejemből - kicsit lehaltam, látod, a királyodettnek szívesen írtam volna, mégse volt rá energiám - tehát ne haragudj. pótlok ahogy tudok.fölfedezném a spanyolviaszt, ha azt mondanám, érezhető benne ezeknek az un. svéd gyerekverseknek a hatása. vagyis hát hogy olyan. és szerintem nem is rossz, egyáltalán nem rossz. érezhetően ügyes. kicsit túl lineáris, de ez általában csak az én mániám, hogy baj. az ilyen versekre mindig jellemző.ahogy nézem: a sétáló kezek megjelenéséig szinte hibátlan. nem szakad be a mellkasom a súlyától, de ez nem is az a fajta. szóval odáig jó.viszont én jelen pillanatban csak abból tudok kiindulni, hogy a sétáló ezek indulása a csúcsa a versnek - itt kéne valami módosítás. talán elég lenne annyi, hogy: NÉHA MEG mária néni olvasta a stb. nem kell pl. az ÚGY, egy kicsit lehet visszatekerni az álnaivitást. az utolsó három sorba pedig lehet, hogy vissza kéne csatolni a lényeghez, a takaró alatti hejehujához.a svéd gyerekversek - bár bevallom, néha már a könyökömön jönnek ki - ebben zseniálisak. a visszacsatolás, a lezárás. "ha volna apukám" vagy "mert ők mind úgy tudják, hogy nincs cipzár a banánon".erre kéne ráerősíteni valamit. aztán rendbe lesz. tényleg.még annyit meg kell jegyezzek: a címen elgondolkodnék. módosítanám valahogy. a szövegben ennek a kifejezésnek ugyanis van helye, a címben azonban esetlenke, esetleges, képzavart súrol. pici kapcsford - mint a mézgagézáék...jó lesz:) jó munkát. üdv sm Ma végre megkerült az a fránya zárómondat! Vihetem a szerkesztő urak elé.  Bárhogy is döntenek sorsáról, ez a vers most lett valóban kerek, egész, KÉSZ.Kezek Cili néni magas volt és mosolygós szemű. Fényes, fekete konty csücsült a fején. Arról álmodoztam, ha majd felnövök nekem is hosszú, fekete hajam lesz és kék karikák a szemem körül. Ő is szerette Cili nénit, de ez nem zavart. Tudtam, hogy engem jobban szeret, ezért ebéd után örömmel bújtam takaróm alá, és vártam. Minden nap ugyanazt játszottuk, felnőttest. A mese végén érkezett. Suttogva kérdezte, alszol? Sosem aludtam. Kezdődhetett titkos életünk, két lábra emelkedtek a sétáló kezek. Néha meg Mária néni olvasta fel a mesét. Rajta mindig nevettünk. Pattogott, mint a labda. Egyszer sarokba állított bennünket, a többiek mind aludtak. Sokáig sírtam, de jött anyukám, és én újra nevettem, mert meghallottam, hogy Mária néni bolond. A bolondok olyanok, mint mi, gyerekek, a felnőttek szerint mindig csak butaságokat beszélnek. | ||
| 0 komment , kategória: Általános | ||
Ajaj! Naná, hogy azóta már más az a bizonyos zárómondat. De igen! Így működött akkoriban a dokk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése