dokk-sokk

Lassan két éve lesz, hogy először kezdtem blogolni. Most, a dokk-sokkot csillapítandó, emlékezem. Mozaiknak szánom ezt a naplót. Volt már egy hasonló. Csapongó. Ma már láthatatlan. Nem én "öltem" meg. Ott maradt a régi "otthonom"-ban. Igen. Otthon. 2006. február 1. Neves nap, de erről majd később. Előbb Marci.

Marci

2006-07-01 19:01:54, Szombat
Módosítás Törlés
	Simon Márton: Esti vázlat, reggel átolvasni Megrázó. Nem olvastam az ÉS-ben, csak ma találkoztam a verssel először. Percekig ültem némán... Magam előtt láttam Marcit, az asztal mögött. Fekszik a székben, valami igen furcsa tartással, hosszú lábai előre nyújtva, felsőteste görbül, mint egy kérdőjel, ujjaival matat a felolvasásra váró versek között... Ajkán félszeg mosoly, körbehordozza tekintetét idegesen hallgatóságán... Abban a pillanatban, ahogy szavalni kezd, mintha kilépne a világból... vele együtt közönsége is... http://www.dokk.hu/versek/olvas.php?id=7645