Marci ismét, de már Zolival:
az a mozdulat
| 2006-12-23 07:04:13, Szombat | ||
 Módosítás  Törlés | ||
| Szia Marci! Hoztam valamit. Tudom, hogy közhelyes felem terméke, de számomra mégis fontos. Szerinted? Üdv. Ági az a mozdulat az a mozdulat ahogyan elkaptad testem mellé kőtömbként zuhanó kezemet az a mozdulat amellyel felitattad a forrásként feltörő könnyeket az a mozdulat amint tétova útjára indítottad újra a reszketeg-lábakon araszoló reményt az a mozdulat amiképp tenyered nyújtottad és enni kínáltad a koldust ki hozzád alamizsnáért betért az a mozdulat igen az volt az a puha-meleg amely bocsánatot nyert neked hisz akkorra már beléd fagyott dalod csak a szemed segített mindkettő némán kért s kapott szia Stando, ez szerintem is fontos számodra:) úgy látom egyébként, hogy nem az a baj vele, hogy kimondottan rossz, csak az van, hogy annyira egyszerűen nem "JÓ". jellemzően mindig kiteszed azt a plusz egy jelzőt/szót, amit nem kéne. egy-egy adagnyi túlírások. nem kell pont "forrásként" feltörnie a könnyeknek. nem kell hogy valami pont "tétova" legyen vagy akkor már miért "útjára". és aztán még a "reszketeg" is. szóval sok. és látod, ha ezek közül mindig egyet kicserélnél direkt valami kevésbé szokványossal, valami meglepővel, rögtön erősebb lenne. a meglepő jelzősszerkeszetektől olyan hihetetlen jó pl. Pilinszky korai költészete. (többek közt (--- szerintem)) tehát ez van. abban részben igazad van, hogy közhelyes, de ez a belátás, már félút a gyógyulás felé:) roppant személyes, mindenestül. komolyan mondtam, hogy neked szerintem is sokat jelent. de nekem a fentiek miatt nem tud. a hibával viszont te is tisztában vagy, tehát tanácsom nincs sok. annyi, hogy karcsúsíts. ne legyenek feleslegesnek ítélhető szavak. és ne írj le semmit, amit már leírhattak előtted. én pl mindig ezt próbálom. :) üdv sm az a mozdulat az a mozdulat ahogyan elkaptad testem mellé jégtömbként zuhanó kezemet az a mozdulat amellyel felitattad a gejzír-könnyeket az a mozdulat amint útjára indítottad újra a gleccser-reményt az a mozdulat amiképp tenyered nyújtottad és enni kínáltad ki hozzád menedékért betért az a mozdulat igen az volt az a puha-meleg amely bocsánatot nyert neked hisz akkorra már beléd fagyott dalod csak a szemed segített mindkettő némán kért s kapott Szia Stando! Csak a szokásos észrevételeimet tudom szajkózni ismét. A mozdulattal, emberi gesztusokkal kapcsolatos litániák asszociációs mezeje már jócskán felparcellázott terület (persze nem "magán", ahogy semmi sem, valahogy). Tandori egy bizonyos korszakában sűrűn használta a romterep kifejezést, nyilván afféle devalvált, sivár élettér-metaforaként, ami - akár a történelem fiktív kontinuitásában is - akármit jelenthet. Párkapcsolati gesztusaink tekintetében sem túl bíztató a helyzet. Az efféle passzív játszmákat már bőven kielemezték, szépítgették évszázadokon át, rontogatták, toldozták, csűrték-csavarták... Közelebbről. - Nem vagyok benne biztos, hogy a kéz (a Semmi-kéz!) jégtömbként zuhan; túl robusztus ide ez a - helyzet "frigiditását" hangsúlyozó - metonímia. - A gejzír-könnyek kapcsán hasonló a véleményem. Azonfelül, hogy patetikus már az efféle 'elemi' erejű túlzás (gejzírkönny, lángoszlop), eléggé nyilvánvaló is; nem valami megeröltető lelemény. Hasonló a gleccser-remény. Ezek a glaciális (jégkorszaki) alegoriák egy szerelmi kapcsolat leszálló ágában már magának a helyzetnek a primer valóságában is erőtlenek. Épp ezek a klisék fedik el a lényeget, amely így a horizont alatt marad, akárcsak egyes bolygók a napnyugtát követően; eleve nincs alkalmuk megmutatkozni az adott intervallumban. - Ezzel szemben a következő mozzanat izgalmas: egy kinyújtott tenyér, amely (nyilvánvalóan üres) önmagát kínálja evésre (oltalom, befogadás, egyszerű sztrók az intimitáshiány végett). Szép úrvacsorai menü. Antropofágia. Az egyetlen stilisztikailag erős momentum. - A fagy felengedése (antitézises közeledés, én-határok feloldása: szemek) ismét a várható fogatókönyv szerint zajlik. Nem találok benne semmi váratlant, ami alapján átértékelném ehhez hasonló (vers)élményeimet. Próbáld úgy megírni ("az élményt átlényegíteni"), hogy ne csak a számodra váljék fontossá. Az előbbihez pedig elengedhetetlen némi (akár magában a nyelvi panelek elutasításában rejlő) distancia. Üdv: tZoli az a mozdulat az a mozdulat ahogyan kicsomagoltad az önsajnálatot markoló kezeket az a mozdulat amellyel felitattad az ijedt gyermekként sarokban kucorgó könnyeket az a mozdulat amint visszarántottad az elszántan ugrásra lendülő reményt az a mozdulat amiképp tenyered nyújtottad és enni kínáltad ki hozzád menedékért betért az a mozdulat igen az volt az a puha-meleg amely bocsánatot nyert neked hisz akkorra már beléd fagyott dalod az a mozdulat mégis kéretlenül adott Még mindig szomorú szöveg. Nem csak kinti körülményeit tekintve. Árad belőle a hála és az elgyötörtség elegye, de mint mű(vi alkotmány) nem emelkedik fölibe, se nem is száll a mélyére. Sajnos nem nyújt elég alternatívát, csak afféle belső közmegegyezést. Nem tudjuk, valójában mi történt, s hogy mi okozza ezt a nagy - riadalommal átszőtt - befogadási gesztust. Nyilván a mindnyájunk által átélt egyszerű emberi relációk (ki hagyott el kit, mi volt a vétke, miért tért vissza, és hogyan érte el ezt). Nem tudni, mi volt a tétje. Csak a könnyes kiengesztelődést vinni versbe nem elég. Arra ott vannak a szappanoperák és -buborékok. Tele van a pátosznak azzal a réveteg formájával, amit ha az ember egy-az-egyben átemel a saját idejéből a másikéba, a közönség vakaródzni kezd. A drámában gondosan megvilágszik, milyen nyers mintázat vezet a csúcspontig. Tudom, hogy egy vers ehhez túl kompakt, de valami ívet (és valami nyers föld-elemet) bele kell csempészni. "felitattad az ijedt gyermekként / sarokban kucorgó könnyeket" - túl általános metafora. Jobban teret kéne engedni annak, hogy mi történik ott: az alany körül - benne, a környezetében. Már ha akarja, már ha muszáj. Avagy akkor kímélje meg ezt a szférát. Nehéz ügy, hisz magán. És a másétől mitől "magánabb"? Műalkotásban ezek a nyilvánvló korlátok frusztrálják az olvasót. Köszönöm Zoli! A könnyes metafóra helyett gondolkodom más megoldáson. Többi tanácsod is megszívlelem, de ez a vers már így marad, amolyan érzelmi pillanatfelvételnek, aminek eredetileg is szántam. Csak egy mozdulat, mint mikor követ dobsz a vízbe, és elindulnak a gyűrűk... Szappanopera? Lehet. A korlátokat lassan döntögetem. :) Üdv. Ági az a mozdulat az a mozdulat ahogyan kicsomagoltad az önsajnálatot markoló kezeket az a mozdulat amellyel simítottad az ijedt gyermekként sarokban kucorgó könnyeket az a mozdulat amint visszarántottad az elszántan ugrásra lendülő reményt az a mozdulat amiképp tenyered nyújtottad és enni kínáltad ki hozzád menedékért betért az a mozdulat igen az volt az a puha-meleg amely bocsánatot nyert neked hisz akkorra már beléd fagyott dalod az a mozdulat mégis kéretlenül adott | ||
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése